Az Elysée-szerződéssel 1963. január 22-én Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár több éve tartó rendszeres találkozói eredményeképpen pontot tettek a két nemzet között évszázadok óta fennálló ellenségeskedés végére, egyúttal rögzítve elkötelezettségüket az együttműködés iránt. Szándékuk valóra vált: a két nagyhatalom mindenkori vezetőinek kétoldalú együttműködése a mai napig alapul szolgál az európai integráció mélyüléséhez. De szintén fontos megemlíteni az 1987-ben megalakult francia–német dandárt vagy az 1992-ben létrehozott közös tévécsatornát, az Arte-t is.
Az évforduló örömére Francois Hollande francia elnök múlt kedden Berlinbe látogatott, ahol Angela Merkel német kancellárral televíziós vitában vettek részt mintegy 200 francia és német fiatal közreműködésével. Másnap a közös sajtótájékoztató után szimbolikus gesztusként előbb a Szövetségi Kancellárián rendezett közös minisztertanácsi, majd ezt követően francia–német parlamenti alsóházi ülésen vettek részt a Reichstag épületében. A nap végén pedig Ludwig van Beethoven és Camille Saint-Saens műveit hallgatták meg a Berlini Filhar­monikusok előadásában.

Ünnepélyes ígéretek
Merkel a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy májusra elkészül a francia–német javaslat a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról és erősítéséről. A kancellár ezzel kapcsolatban az unió költségvetésének szabályozását, a pénzügyi stabilitást, a növekedés biztosítását, a versenyképesség és a társadalmi kohézió erősítését hangsúlyozta, a gazdaságpolitikák összehangoltságának még szorosabbra fűzé­sével.
A közös minisztertanácsi ülésen két nyilatkozatot tettek közzé: az elsőben a francia–német tengelyt mint Európa jövőjének meghatározó tényezőjét hangsúlyozták, a másodikban a kétoldalú együttműködés új területeit fogalmazták meg: az ifjúságpolitika, a kultúra, a versenyképesség, a stabilitás, a növekedés és a társadalmi kohézió elősegítése, a védelem- és biztonságpolitika fejlesztése is szerepel a célkitűzések között.

Véleménykülönbségek
Bár a történelmi barátság és szoros együttműködés a gyakorlatban sok eredményt hozott, az utóbbi időben a két ország álláspontja több meghatározó kérdésben is eltért. A jelenlegi, mali konfliktusba történő francia katonai beavatkozásban is csak kisebb támogatással álltak szomszédjuk mellé a németek. „Szükségünk van rátok, kedves német barátaink” – mondta a közös parlamenti ülésen egy francia ellenzéki képviselő, Christian Jacob. Hollande ezzel szemben kijelentette: „nem azt várjuk el az európai országoktól, hogy beavatkozzanak, hanem hogy segítsék az afrikaiakat Mali stabilitásának és területi egységének visszaállításában”, megköszönve a német részről tanúsított politikai szolidaritást, illetve a pénzügyi, felszerelésbeli és logisztikai segítséget.

Működőképes-e a Merklande-páros?
„Legféltettebben őrzött titkunknak kellene lennie, hogy a kémia tényleg működik [közöttünk]” – mondta Angela Merkel, megjegyezvén, hogy már hivatalosan is átváltottak tegező formulára Hollande-dal. Német sajtókommentátorok megállapítása szerint is egyre jobb az együttműködés Európa két vezető politikusa között a kezdeti nehézségek után. A jobboldali ellenzék természetesen merőben másképp látja a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. „Ez sajnos szomorú évforduló” – jelentette ki Valérie Pécresse, az UMP (Unió a Népi Mozgalo­mért, konzervatív francia párt) titkára a Télé francia televíziónak adott interjújában. „Francois Hollande hónapok óta gyengíti a francia–német párost” – tette hozzá a politikus, jelezve, hogy hiányolja a valódi közös akciókat a baráti gesztusok mögül. Jean-Francois Copé, az UMP elnöke Hollande személyes felelősségének nevezte a francia–német tandem megromlását. Egy másik UMP-s politikus, Yannick Favennec szerint az, hogy Franciaország egyedül van jelen Maliban, „szintén jelzi az összehangoltság hiányát Párizs és Berlin között”.