1. Maksa    15    11    2      2    52–10    35    +14
2. Uzon    15    10    3      2    29–12    33    +12
3. Kovászna    14      9    4      1    53–16    31      +7
4. Réty    14      8    2      4    38–23    26      +5
5. Kilyén    15      8    2      5    35–24    26      +5
6. Torja    15      7    4      4    30–20    25      +1
7. Nagybacon    15      8    1      6    30–28    25      +1
8. Árkos    15      6    4      5    26–20    22      +1
9. Kommandó    15      6    3      6    26–20    21      –3
10. Borosnyó    15      5    2      8    26–46    17      –7
11. Szotyor    15      4    4      7    21–33    16      –5
12. Nagyajta    15      4    1    10    23–33    13      –8
13. Nemere    15      4    1    10    18–46    13      –8
14. Hidvég    15      3    3      9    28–50    12    –12
15. Dálnok    15      2    5      8    16–31    11    –10
16. Bárkány    15      3    1    11    24–63    10    –14
A legeredményesebb játékosok rangsora: Molnár L. (Kovászna) 16 gól, Szűcs A. (Maksa) 15 gól, Kiss C. (Maksa) 14 gól, Papp Cs. (Kilyén) 13 gól, Debreczi Sz. (Kommandó) és Incze (Torja ) 12–12 gól.
Az elmaradt Réty–Kovászna mérkőzést valamikor a tavasz folyamán játsszák le.
Kíváncsiak voltunk, hogyan vészelte túl a mezőny a nagyvakációt, s a csapatok kezdték-e el az alapozást, a felkészülést a tavaszi rajtra.
Az őszi első Maksai Jövő egyelőre csak a teremben edz – így a csapat vezetője, edző-játékosa, szponzora, Forró Károly –, a pálya még nincs olyan állapotban, hogy rámehessünk. A keretből nem ment el senki, nem is jelezte távozási szándékát egyetlen játékosunk sem, viszont erősítettünk, hazatértünk, együtt Kiss Róberttel, és munkahelyet szereztünk a gelencei csapatnál játszott Kulcsár Lászlónak, tehát ő is a Jövőt fogja erősíteni hatalmas tapasztalatával, tudásával. Ennyit egyelőre a keretről. Ami pedig a támogatókat illeti, a sor az önkormányzattal kezdődik, majd az S & Z-vel és a Forró Kft.-vel folytatódik. Köszö­net nekik, és köszönet azoknak a szurkolóknak is, akik az őszi idényben minden kiszállásra elkísérték a csapatot, lelkileg támogatták, ezzel is jelezve, hogy jó útra tért a maksai labdarúgás. A célunk nem lehet más, mint a feljutás a IV. ligába.
Az Uzoni Győzelem már a múlt vasárnap elkezdte a felkészülést – mondotta Rétyi András, a csapat egyik vezetője és ugyanakkor lelkes, pontos tudósítónk is – Bedőházi Géza irányításával. A mester rendelkezésére álló keretben egyelőre – hangsúlyozom, egyelőre – nincs semmilyen változás, tehát nem ment el senki, nem jött egyetlen új játékos sem. A tanács továbbra is mellettünk áll, s gondolom, az a néhány szponzor is kitart mellettünk, akik korábban segítettek. Célunk az első két hely egyikének megszerzése, ami egyben feljutást jelent a IV. ligába.
A Kovásznai SE háza táján most más gondok keringenek – mondotta Sabina Chiriac, a város sportfelelőse –, hiszen választás előtt állunk. E választás eredménye után tudok majd részleteket közölni a csapatról, a játékoskeretről, a gazdasági háttérről, na és a célról is.
A Rétyi Ifjúsági Sportklub február 2-án kezdi el felkészülését – így Dombora Attila vezető – Giani Brandabura irányításával. Az őszi keretből nem jelezte senki távozási szándékát, viszont tervezzük a keret felfrissítését, erősítését. Hogy kikkel, arról egyelőre nem nyilatkozhatunk. Na de arról igen, hogy az önkormányzat továbbra is a csapat mellé áll, segíti, támogatja anyagilag, akárcsak a Prosolcom Kft. és a Fúvós csárda. Nem titkolt célunk a feljutás a IV. ligába, oda, ahol annak idején szép eredményeket ért el Réty együttese. Van tehát hagyomány, s ez kötelez.
A Kilyéni Olt már több mint két hete „munkába állt” – mondotta Papp Dezsőné, az együttes egyik vezetője, anyai gondoskodója (erre büszkék lehetnek a kilyéniek, hiszen a megyében nincs még egy ilyen fociszerető nő). Külön edzőnk nincs, azok irányítjuk a felkészülést, akik az ősz folyamán is gondját viseltük a kilyéni labdarúgásnak. Játékoskeretünk megmaradt a régi, idegenből hozni játékost nem fogunk. A csapat minden tekintetben kilyéni marad. Legfőbb támogatónk a városi tanács. Ami pedig a célt illeti, gondolom, nincs abban semmi túlzás, ha azt mondom, az első három között akarunk végezni.
A Torjai Bálványos élt a sportterem kínálta lehetőséggel, s idejében megkezdte a felkészülést – így Esztolyka Sándor vezető és játékos – Kurcsi Levente és jómagam irányításával, szabadtérre pedig február 2-án vonul ki a csapat. Na nem az épülőben lévő stadionunk játékterére...  Reméljük, az idő is kedvezni fog. Úgy tervezzük, hogy február 10-én edzőtáborba vonul a csapat, melynek játékoskeretéből nem ment el senki, viszont felfrissült két nagyon tehetséges fiatallal, Incze Zsolttal és Albu Norberttel. Tizenhat évesek mindketten, és nagyon fociszeretők, szorgalmasak. Egyébként mindkettő részt vett egy Piatra Neamţ-i próbajátékon. Reméljük, nem viszik el őket. Ami pedig a támogatóinkat illeti, a legfőbbel kezdem: a Daragus Kft., a községi tanács, az alsó- és felsőtorjai közbirtokosság, az Eftim Kft., a Minca Kft. Az „épülőben lévő stadionunkkal” jeleztem, hogy felfelé ívelő úton halad a torjai labdarúgás, s ennek az útnak adott az anyagi háttere is, így aztán annyit elmondhatok a célunkat illetően, hogy egyelőre az V. liga élvonalában akarunk maradni, s ha majd elkészül a stadionunk – a tervek szerint a falunapokon adják majd át –, igyekszünk minél jobb eredménnyel meghálálni ezt a nemes gesztust. Aztán jöhet majd a bátrabb, merészebb cél megfogalmazása.
A Nagybaconi Súgó vasárnap (január 27-én) tartja idei első ülését – mondotta Keresztes Árpád –, melyen elemzi az őszi idényt, s megfogalmazza a tavaszi teendőket. A felkészülés megkezdését február 10-re gondoltuk. Ami biztos, a keretből nem ment el senki, jelentkezett viszont három játékos is (nevükről most ne tegyünk említést). Ami pedig a támogatottságunkat illeti, továbbra is a csapat mellett marad és segít a községi tanács, a nagybaconi, a magyarhermányi, a kisbaconi közbirtokosság, a Grig Kft., Komporály Viktor magánszemély és több kisebb magáncég. Vala­mennyiüknek ezúton is köszönet és hála. A cél most nem lehet más, mint tovább fejlődni, s egyszer majd visszakerülni a megyei labdarúgás felsőházába, ahol még volt a nagybaconi labdarúgás.
Az Árkosi Sportegyesület Szakács Lajos irányításával – így Nagy Attila tudósítónk – megkezdte a téli felkészülést. A régi keretből nem ment el senki, s még nem is hoztunk senkit. Próbálunk erősíteni, frissíteni, az nem vitás, de hogy kikkel, az a jövő titka. A támogatók köre változatlan és adott. Így aztán bátran fogalmazhatnánk úgy is, hogy a csapat célja minél előbb végezni a rangsorban.
A Kommandói Fenyő még nem kezdte el a felkészülést – mondta a csapat edzője, Bagoly Attila –, itt még kemény tél tombol, tegnap is tizenöt centiméteres hó hullott. Február első napjaiban leülünk, megbeszéljük a teendőket, s majd a Hó Ünnepe után munkához látunk. Eddig senki nem jelezte tá­vozási szándékát, és csatlakozni sem akar hozzánk senki. Maradunk tehát a megszokott kerettel, mely kommandói a szó igazi értelmében. Anyagi gondjaink nincsenek, támogat az önkormányzat, a Diószegi, a Scartel, a Benedico cég, a Katinka Kft., a Remada Kft., Sandu Hornea, a magyarországi Bige László, a szászrégeni Szóló Ernő... Nem panaszkodhatunk tehát, csak az idő engedjen dolgozni. Célunk a dobogón zárni.
A Nagyborosnyói Akarat jelenlegi helyzetéről a község polgármestere, Szőcs Levente tájékoztatott. Elmondta, hogy a csapat felkészítésével Alin Ilie játékos-edző foglalkozik, a csapat pedig részt vesz a csernátoni minifoci-bajnokságban, s ott rendszerint csütörtökön játszik, tehát edzésben van. Na persze szükség lesz a szabadtéri edzésekre is, hiszen az az igazi. Kell a megfelelő erőnléti, taktikai felkészülés. Ami pedig a játékosállományt illeti, az egyelőre a régi, tehát az őszi, de szó van a keret frissítéséről. Terveik szerint a helyi fiatalok bevonásával, felkészítésével akarják felépíteni a jövő csapatát. Ezen a szinten csak az lehet a biztos jövő, ha a helyi erőkre alapozunk. Az anyagi hátteret az önkormányzat biztosítja, sajnos, szponzorok még nem kerültek. Célunk nem lehet más, mint a tisztes helytállás.
A Szotyori Olt e pillanatban – így Koródi János, a csapat atyja – nincs abban a helyzetben, mint fénykorában volt... Nem, nem azt akarom mondani, hogy nincs támasza a csapatnak, hiszen segíti a városi tanács, a Koródiak cége és a Zoemia Pékség, valamint a Global-Metal, csak egyszerűen nem az a lelkes légkör veszi körül, mint hajdan. Az őszi idényben is mi szerepeltettünk a legtöbb játékost, mert rá voltunk kényszerülve. Hogy mikor kezdünk? A múlt szerdán már elkezdtük a felkészülést Molnár Péter irányításával. A keretből távozott Kedves Levente, aki Angliában keresi kenyerét. Lehet, meglep minden fociban jártast, de kilátásban van a keret frissítése. Hogy honnan, és kik azok az új szerzemények, ne kérdezze, ha véglegesítődik az átigazolásuk, szólok. A kitűzött célunk egy ütőképes csapat építése hazai erőkből.
A Nagyajtai Hargita még nem kezdte el a téli alapozást, felkészülést – mondotta Benkő Csaba –, most pénteken gyűlünk össze, hogy megbeszéljük a tennivalókat, s meghozzuk a kellő döntéseket. Anyagi hátterünket egyelőre csak a helyi tanács biztosítja, szponzorok kellenének, de ez nagyon nehéz feladat elé állítja az egyesület vezérkarát. Ezért is nem tervezünk semmilyen keretfrissítést, -erősítést, maradunk az őszi játékoskerettel és azzal az elhatározással, hogy ha törik, ha szakad, nem hagyjuk el a jó középmezőnyt.
Az az egyesület, amelyik adott a gyulai Grosics Gyula Labdarúgó Akadémiának egy csodálatos tehetségű labdarúgót, Pászka Lorándot, a Kézdiszentléleki Nemere csütörtökön este kezdte el a felkészülést Szalló László játékos-edző irányításával, egyelőre a sportteremben – tudtuk meg Szalló János egyesületi vezetőtől. – Nem ment el senki, még a Kézdiszentléleki Per­kőhöz sem, viszont jelentkezett két kézdivásárhelyi srác, hogy szívesen játszanának a Ne­mere színeiben. Ami pedig az anyagi hátteret illeti, akárcsak a többi csapat esetében, a helyi tanács az első számú támasz, a Nemere szerencséjére még akad egy-két szponzor is. A csapat játékosállománya többségében fiatal labdarúgókból áll össze, szerény játéktapasztalattal, így aztán visszafogottan szövik a Ne­mere álmait, vágyait. Ha sikerül az első tíz között zárni, az már jó teljesítménynek számít.
A Hidvégi Spartacus február 1-jén kezdi meg a felkészülést – tájékoztatott Sala Loránd –, a tervek szerint Adrian Coc edző irányításával. Csak ez biztos, mert a keret lehetséges változásairól egyelőre nem tudni semmit. Akárcsak arról sem, hogy a helyi tanácson kívül még kik fogják szponzorizálni az együttest. A Spartacus célja az első hét csapat között zárni a bajnoki évet.
A Dálnoki Dózsa vezérkara január 23-án tartotta első megbeszélését, szombaton, január 26-án újra összeül a testület, s megbeszéli a teendőket – tudtuk meg Szekeres Attilától. – Amit már most tudni lehet: Szűcs István lesz a csapat edzője. Na meg arról is több szó esik, hogy a berecki labdarúgók el akarnak menni. Ha tényleg elhagyják a csapatot, feltétlenül erősítenünk kell. S itt jön be a támogatás, egyelőre csak a helyi tanács számít biztos támasznak, kellenének, feltétlenül kellenének a szponzorok... A célunk az első nyolc között végezni.
A sort a Bárkányi Akarat zárja. Marin Gheorghe polgármester viszont nem volt elérhető. Ígéretet tett a kapcsolat felvételére, de az ígérettel maradtunk. Tény viszont, hogy Bárkányban is tombol a tél, nagy a hó, a hideg, az Akarat pedig újoncnak számít a mezőnyben, s mint ilyen, bizonyítani szeretne. Ehhez játékosok kellenek a viszonylag kis település környékéről, Bodzafordulóról, Szita­bodzáról... Szent meggyőződésünk, hogy igyekezni fog, elvégre nevében van az akarat.