A közvélemény-kutatást Pan Si-ji, a közismert kínai ingatlanfejlesztő cég, a China Soho milliárdos elnöke indította el Sina mikroblogján. A fővárosi közgyű­lésben annak képviselőjeként törvényjavaslatot kíván benyújtani az ügyben, törekvése három órán belül 25 ezer támogatóra talált. Azt ígérte, hogy a felmérés adatait mellékelni fogja beadványához.
A Pekinget fojtogató szmogról azt mondják, soha nem látott méreteket öltött, a látótávolság 500 méter alá csökkent, az épületek tetejét közelről sem látni, az embereknek csípi a szemét, és megfájdítja a torkát a rossz levegő. Az egyik belvárosi gyermekkórházban ebben a hónapban minden korábbinál több, mintegy 9 ezer kis beteget regisztráltak, többségüket influenzával, légúti megbetegedések tüneteivel, tüdőgyulladással, légcsőgyulladással és hörghuruttal, valamint asztmatikus tünetekkel – számolt be a Hszinhua hírügynökség. A járókelők nagy része már korábban beszerezte és viseli a szájmaszkot, de a média figyelmeztetett, hogy a finom por legkisebb szemcséitől többségük nem véd meg. Ezért némelyek már gázmaszkot és komolyabb légzésvédőt használnak.
A szakemberek továbbra is a káros­anyag-kibocsátást, tehát az autókat és a környező üzemeket, valamint a poroló építkezéseket teszik felelőssé a helyzetért, továbbá Peking földrajzi fekvését. A környező hegyek ugyanis télen – erős szél híján – megfogják a szennyezett levegőt. Sokan állítják, hogy a két legnagyobb olajvállalat elavult technológiával dolgozik, termékeik sokkalta szennyezőbbek, mint a nyugati szabvány.
A Hszinhua hírügynökség emlékeztet: 1952 decemberében Nagy-Bri­tanniában ötnapi sűrű szmog ezrek halálát okozta, s néhány évvel később, 1956-ban a britek meghozták a saját levegőtisztasági törvényüket (Clean Air Act). Korlátozták a háztartási füst kibocsátását, ösztönözték az átállást az elektromos fűtési rendszerre, füstmentes zónákat hoztak létre. A második levegőtisztasági törvényt 1968-ban fogadták el Londonban, amivel az ipari szennyezést igyekeztek csökkenteni.