PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Rendkívüli meghívással örvendeztetett meg a Nagyborosnyón született, Budapesten élő Vass Ádám és Gyula: édesanyjuk, Vass Gyuláné Papp Viola 100. életévét töltötte január 21-én, és 20-án hálaadó szentmisén vett részt volt tanítványai és kollégái körében.
Nem sikerült eljutnom oda, de köszöntőt küldtünk az ünnepeltnek első tanítványai és ismerősei nevében, akik nagy szeretettel emlékezünk rá. Papp Viola Kézdialmáson született, a harmincas években itt kezdte tanítónői pályáját, amit a háború szakított félbe. Itt kötött házasságot Vass Gyula tanítóval, itt született a faluban ma is Ádámkának emlegetett fia, aki a ’80-as években egészségügyi miniszter volt Magyarországon. Akkor jártak itt utoljára, a dajkákkal, játszótársakkal találkozni. Nincs család a faluban, ahol ne ismernék a nevüket! Viola tanító néni a legnehezebb időkben – 1937–38-ban tilos volt a magyar szó az iskolákban – a lakásán tanította, titokban, a magyar ábécét. A háború után is áldásos tevékenységet folytatott: már tanári minőségben iskolát alapított Tolnán az oda menekült bukovinai székelyek számára, akikkel ottjártamkor nekem is volt alkalmam találkozni. Ott is nagy szeretettel emlegetik őt és férjét, de a 80 évvel ezelőtti tanítványok köszöntőjének örült a legjobban, hisz azt vallotta, hogy élete legszebb, legboldogabb idejét itt töltötte.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. A minap az Antena3 adását nézve arra figyeltem fel, hogy az autonómiáról beszélnek. Egy úr felháborodva mesélte – többek között –, hogy Markó Béla valamikor azt mondta neki, hogy ők (a románok) a mi kenyerünket eszik. Hát az ilyen kijelentés sokaknak nem tetszik, ezért fabrikálnak politikai témát belőle. Szerintem ennek az úrnak nem a székely kenyér, hanem a keserű igazság nyomta meg a begyét. De nem erőszak a disznótor, aki nem érzi jól magát velünk, annak szabad az út, mert mi itt születtünk, és ha sokszor mások miatt keserű is a kenyerünk, mi azt itt esszük meg, ha tetszik nekik, ha nem!
CS. I., Sepsiszentgyörgy. Tavaly ősszel kiosztották az uniós élelmiszersegélyeket a rászorulóknak, csakhogy nem egyformán jutott belőle a jogosultaknak! Még azt sem mindig adták ki, ami a listán szerepelt – például fuszulykát mi nem kaptunk, pedig rajta volt a listán, csak a férjem nem vetette össze a kezébe nyomott csomaggal. Utólag tudtuk meg, hogy némelyek olajat is kaptak, ám mi hiába érdeklődtünk, azt mondták, járni járna, de nem tudják, hogy lesz-e még. Hát ez elég szép rend!
