Az ellenzék jogosnak tartja az unió Romániáról szóló országjelentésében megfogalmazott bírálatokat. A kormánypárt vitatja. Mihai Răzvan Ungureanu exminiszterelnök kiemeli, hogy a parlament nem törődik az igazságszolgáltatással, korrupcióval gyanúsított képviselőket bújtatnak, s több miniszter is a helyén maradt, akik ellen bűnvádi eljárás indult.
Victor Ponta kormányfő pontosan ezt kérdőjelezi meg, rátalálván a különös jelentés Achilles-sarkára, és felvetve a kérdést a kormányülésen minisztereinek: kik ellen folyik eljárás, hiszen ő csak egyről tud. Erre az országjelentés nyilvánosságra hozatala után huszonnégy órával az unió illetékesei helyesbítettek (?): nem három, csak két miniszter ellen indult eljárás.
Ez megkérdőjelezi a jelentés más állításait is, vagy legalábbis vitathatóvá teszi. S felmerül a kérdés – a Pontát és pártszövetségét hatalomra segítő médiában fel is teszik! –, kiktől is szerzik az unió illetékesei Romániával kapcsolatos értesüléseiket. Ez annál inkább izgatja őket, mivel a jelentés a szociál-liberális kormányt támogató sajtót is élesen bírálja, azt állítva, hogy nemtelen módon támadják az igazságszolgáltatás csúcsszervezeteit, a legfelsőbb bíróságtól a főügyészségig, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácstól a Korrupcióellenes Ügyészségig, ellehetetlenítve ezek munkáját. Mindez – nem is olyan véletlenül – a Monica Macovei fémjelezte ellenzéki bírálatokra emlékeztet. Már a nyáron kiderült, hogy a hatalmát villámgyorsan elveszítő Demokrata Liberális Párt kivitte a román belpolitika egymásnak feszülő ellentéteit az unió illetékes szervei elé. A vád, miszerint az ellenzék az ország lejáratásán „dolgozik”, Magyarországról is ismerős, ebbe most ne menjünk bele. Tény az, hogy a kettészakadó román politikai életben nem elvi viták folynak, hanem érdekharcok. Melyekbe, elég balszerencsés módon, az uniós bürokratákat is belekeverik, akik gátlástalanul osztják az észt, nem is titkolva elfogultságaikat. Azonban Mark Graynek, az Európai Bizottság szóvivőjének abban mindenképpen igaza van, s a jelentés is megfogalmazza: „kiemelt jelentőségű, hogy a Főügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészség élére bizonyítottan független, becsületes és kiváló szakembereket nevezzenek ki”. Kérdés csak az, találnak-e ilyeneket?
Van itt azonban más is, s már az angol uniós bírálatok is céloznak rá: ha Németország és Franciaország, a brüsszeli bürokráciát is mozgató nagy államok csak a kisebb tagországokat fenyegetik és büntetik, a nagy garral hangsúlyozott Európa-projekt nem fog sikerülni. A kispadra ültetett államok ugyanis nem tudják meggyőzni amúgy is nyughatatlan lakosságukat arról, hogy mindez nem a nagy országok hatalmi érdekeit szolgálja, gyarmati sorba süllyesztve Európa másodrendű, keleti államait. Márpedig így nehezen fog kialakulni a jövő föderális Európája.
