A futásfalvi istenanyaszobor
Adventi körútra indultunk Háromszéken, Erdővidéken és a Bodzákon is, keresve-kutatva a karácsonyi ünnepkör és az azt követő maradék esztendő egyházi és polgári múltját, hagyományait, decemberi életes eseményeit.
Belépő az Ünnepi kalendáriumba
Idézzük a szegedi Bálint Sándor (1904—1980) néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár pótolhatatlan könyvének címét, s végigpásztázunk kalendáriumának főbb ünnepein. Abban sokan egyetértenek, hogy advent Szent András napjával (november 30.) veszi kezdetét, az apostolok egyik legnagyobbjával, aki a Balkánon hirdette az evangéliumot, és 60-ban átlósan ácsolt fakereszten (andráskereszt) halt vértanúhalált. Az ő tiszteletére szentelte fel a futásfalvi katolikus templomot Haynald Lajos erdélyi püspök 1856-ban. Ez megyénk egyetlen jelenlegi András-temploma. A vértanú apostol képét a főoltáron lehet látni (P. Veress Márk műve 1823-ból). A régi néphitben, népszokásban ezen a napon kezdték meg a disznótorokat, ekkor indultak meg a farkasok, ezekkel kapcsolatos több, ma is élő hiedelem a moldvai csángóknál. December elseje Eligius (VII. század) napja volt, aki patkolókovács, ékszerész és ötvös, őt tekintették a céhek védőszentjének, egyik kolozsvári céh még oltárt is épített tiszteletére. Utalást hallottunk arról, hogy az ő emlékére ünnepeltek annak idején december elsején a kézdivásárhelyi és a baróti céhek is. Ezt a napot követte nyomban — december 3-án — a pestishalál patrónusaként ismert Xavéri Szent Ferenc (1506—1552) buzgó jezsuita, akihez főleg a pestisben szenvedők imádkoztak. Emléke még a XVIII. századi protestáns papok körében is élt a kegyetlen betegség pusztítása idején. Őreá emlékezett az erdővidéki Olasztelek jeles kálvinista papja, a magyar emlékirodalom úttörője, Hermányi Dienes József (1699—1763), aki maga is, mint leírásából tudjuk, a pestishalálból szabadult. Egyik történetében mondja el, hogy gyermekként édesapjával, Hermányi Dienes Péterrel pestisben meghalt betegeket temettek Bardocon, ahol akkor reggeltől estig szólt a harang. A falu bejáratát csipkés bozóttal elzárták, se be, se ki onnan nem lehetett menni. S mert a temetés napokig tartott, ott szálltak meg, ahonnan utolsóként temették az aznapi halottat. A kicsi Hermányit abba az ágyba fektették, amelyből a beteg kihalt. Napok múlva legyengült, sebek jelentek meg a testén. Apja biztatta: remélj, minket meg kell hogy tartson az Úr! Kifeküdt a napra, ott szárította le testéről a gyógyuló sebeket. Elszenderedett, és egyszer csak arra ébredt, hogy fekete sebeit egy, a csibéivel odatévedt kotlóstyúk letakarította gyógyuló bőréről. Egy köszönés kegyetlen metamorfózisa Borbála ókeresztény vértanút (december 4.) bányászok védőszentjeként ismerték-ismerik. Aki arcmását is látni szeretné, ott van a Szűzanya mellett a brassói Fekete-templom portikuszában, az ún. Fekete madonna nevű falfreskón. Kezében tornyot tart, mert édesapja annyira féltette Jézus hitétől, hogy toronyba záratta. A legendájáról híres freskót az igazságos Mátyás király és felesége, Beatrix festette. A diktatúra előtti időkben, 1872—1944 között Köpecbányán is ekkor ünnepeltek a bányászok. Mielőtt leszálltak a tárnába, Szent Borbála imáját mormolták. A mindenkori tulajdonosok ezen a napon jó étellel és itallal kedveskedtek, s mint tudjuk, a Zsil völgye katolikus templomaiban szentmisét is celebráltak. Akkor volt élő a bányásztelepüléseken a Szerencse fel! köszöntés. Az ,,új rendszer" hogyan is köthette volna a bányászok ünnepét egy nő szenthez? S egyébként is, mi az, hogy szerencse fel? — mondták. Nem: augusztus 10-e táján, a legközelebbi hét végén fogják ezután megünnepelni új nevén a Bányásznapot, s a köszöntést is megváltoztatták: Jó szerencsét! Ez a köszönés már a múlté kezd lenni Erdővidéken is, mert semmivé zsugorodott az a vállalat, amely ezreknek jelentette hosszú időkön át a biztos kenyeret. Ma már csak a régi bányászok köszöntik így egymást. A háromszéki Szentföld és Vietnam között Kevés olyan gyermek lehetett ebben a megyében, akinek ne jutott volna bár egy szerény mikulásfia Szent Miklós püspök napjának előestéjén, december 5-én. Szent Miklós IV. századi püspök nemcsak nálunk, hanem a bizánci egyházban is nagy tiszteletnek örvend. Megyénkben Sepsiszentgyörgy, Kovászna-Vajnafalva, Bereck, Zágonbárkány és Saramás ortodox templomainak védőszentje is Szent Miklós. Szüleit a döghalál ragadta el, minden vagyonát a szegények között osztotta szét, ő a nyugati és a keleti egyház nagy közös szentje, a gyermekek barátja. Úgy tartják, hogy ünnepe ,,karácsony előjátéka". A régi miklósolást mint népszokást az újabb keletű Mikulás váltotta fel, nyugat-európai hatásra jött nálunk is szokásba. Megyénkben három nagyobb templomnak Szent Miklós püspök a védőszentje: Bereckben, Altorján és Miklósváron. Bereckben az ő tiszteletére öntötték a ma is működő harangot, arcmása ott látható a templom főoltárán, amint ajándékot osztogat. Búcsús szentmisét tartottak, ahol Illyés K. Imre esztelneki plébános mondott szentbeszédet. A helybeli Comenius-iskola tanulói szavalóversenyen vettek részt, melynek versanyagát a karácsonyi ünnepkör alkotásai képezték — tájékoztatott Ferentzi László igazgató-tanár. A versenyt Tímár Róbert hitoktató és Tímár Réka pedagógus szervezte. A berecki gyermekek pásztorjátékot tanulnak, melyet szentestén mutatnak be a szentmise előtt a helybeli templomban. Betanítja Khell Izabella zeneszakos tanár. Altorján december 9-én tartottak Szent Miklós tiszteletére szentmisét, ahol emlékét Bereczi István gelencei plébános idézte ünnepi prédikációjában — tudtuk meg Bara Ferenc plébánostól. Az erdővidéki Miklósváron érdekes szokás járja, bár a falu névadója, a templom védőszentje Szent Miklós, mégis a nagybúcsút a temetői Kálnoky-kápolna védőszentje, Szent Anna napján tartják. Magyarázata felette érdekes, visszanyúlik a reformáció kezdetére, amikor a falu zöme a református hitre tért. A buzgó katolikus Kálnoky gróf és egy kisközösség az említett kápolnában gyakorolta ősi vallását, hallgatta egészen 1771-ig a szentmisét. Ekkor, a katolikus restauráció korában, térhetett vissza újra a falu régi hitére. A Szent Anna-napi templombúcsú azonban hagyománnyá vált. Miklósváron felújították, adventben újra népi-egyházi szokássá lett a Szállást keres a szent család vallásos áhítatosság, melyet december 15-én indítottak útjára. A csoport fiatalokból áll, és annak a háznak az ajtaján kopogtatnak ilyenkor esténken, ahonnan jelzik ebbéli igényüket. Ez az az időszak, amikor egész Európában s nálunk is, a Székelyföldön cserkészeink hozzák a betlehemi lángot, ez a szövetség vállalta — felekezettől függetlenül — a nemes missziót, amiről a letűnt rendszerben még álmodni sem lehetett. Adventben tehát kigyúl a betlehemi fény, hogy aztán szenteste még fényesebben ragyoghasson. A kézdiszentkereszti (polyáni) iskola tanulóinak úgymond állandó Mikulásuk van, mert évente ellátogat ide egy ,,svéd valódi Mikulás", a 76 éves Bernt Karlsson. Ő örvendeztette meg eddig a gyerekeket. Az idén csak üzent: ,,Majd jövök, most éppen Vietnamban vagyok, itt osztok ajándékot a gyerekeknek." A polyáni gyerekek láthatják őt naponta, mert felnagyított mikulási képeslapja az iskolafolyosó faláról tekint le rájuk. Bernt Karlsson, a kézdiszentkeresztiek Mikulása A kisebbek osztálymikulást rendeztek, s egymást ajándékozták meg. December 16-án az iskola tornatermében mutatták be karácsonyi műsorukat, melyből majd részleteket láthatnak a hívek is szenteste. A pásztorjátékot Vatány Gábor plébános rendezi. Méhésznek, ácsnak, építőmesternek December 7-én Szent Ambrust, a méhészek védőszentjét tisztelték a világban. Képét legközelebb a csíkszentléleki szárnyas oltáron láthatjuk. December 8-a a Szeplőtelen fogantatás napja. Ez a katolikus nép egyik legnagyobb Mária-ünnepe. Ennek egyik Európa-hírű emléke a csíksomlyói Mária-kegyszobor (XV. század). Háromszék hasonlóval büszkélkedhet, a futásfalvi műkincs értékű Szűzanya-szoborral, melyet a csíksomlyói Istenanya mintájára készítettek 1750-ben, s melyet a szabadságharc zavaros esztendeiben menekítettek az esztelneki kolostorból a harcok színtereitől kissé távol eső Futásfalvára. Egy korabeli okirat szerint a szobrot ,,egy páncélos huszár közkatona faragta. Mérete jó nagy, és alakja szép. Díszes. Magassága három könyök és egy tenyér. A test részei arányosak, se nem darabosak, nem is túlságosan finomkodók. Alkatában és a formákban kifejeződő méltóság a hívő és vallásos lelket képes áhítatra, tiszteletre ragadni. Egyszóval, mint az Úr alázatos szolgáló leánya tűnik a szemünkbe… A Szűzanya bal karjával öleli magához a kisded Jézust." A szerző leírja, hogy amikor ezt a szobrot az Esztelneki Konvent kolostorának főoltárára helyezték, ,,a nép csodás buzgósággal tódult a kolostorba, hogy minden hónap első vasárnapján (mely a buzgó harmadik rendieké volt), a kolostor lelki atyái alig tudták őket meggyóntatni. Délután egy órakor és még későbben is a gyóntatószékben ültek, miért is találóan Izajás jövendölését alkalmazhatjuk e helyre is: ,,Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, virulva viruljon, mint a liliom." (35, 1—2) Háromszéki székely népünk még manapság is Luca napja estéjén (december 13-án) gyakorolja a zöldág-sarjaztatás ősi, szakrális hagyományát. ,,Ha meleg helyen a vízben tartott meggyfaág karácsonyra kizöldül, jó lesz a következő esztendő." Régen az ácsok, az építőmesterek hívőbb lelkű emberek voltak, nemcsak virágot tűztek a felépített toronyra, háztetőre, hanem imádságot is mondtak Szent Tamásnak (december 21.), akit azóta is az építészek védőszentjének tartanak. Tudnak erről tervezőink, építészmérnökeink, ám megjegyezték, hogy az ima fontos, ,,de mellette ajánlatos, ha tervezőink a szilárdság- és földrengéstani előírásoknak is adóznak". Ez a nap a téli napforduló, ez a csillagászati tél kezdete. Kis karácsony, nagy karácsony... Hamarosan felhangzik az ének, sok-sok karácsonyi dal, zsoltár, december 24-én, Ádám és Éva napján elérkezik karácsony szentestéje. Nincs olyan templom, imádságos hely, családi ház a keresztény világban, ahol ne gyúlnának ki a gyertyafények, akár az asztalokon, akár a ,,felöltöztetett" karácsonyfán. Gyermekek százai pásztorjátékot, betlehemest adnak elő a templomok piacán, verseket mondanak, énekelnek a színpadokon. A karácsony éjjeli szentmisén, a karácsonyi ünnepi istentiszteleteken megtelnek a templomok hívő lelkekkel, örvendeznek a Megváltó születésének. Ezt megelőzően a háromszéki Szentföldön is az adventi estéken már szokásban ,,a szent család járása". Kézdikőváron talán ki sem maradt igazából a diktatúra éveiben sem. De él ez a hagyomány Kézdiszentléleken és városon is, többek között Kézdivásásrhelyen. A kis Jézus, Mária képével kérezkednek be a családokhoz, megkérdezik: ,,Befogadják-e a kis Jézust?" Míg advent a reménybeli várakozás ideje, a szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. Nevezik karácsony böjtjének is. Előbbi a karácsonyi misztériumjátékok és az ünnepi szimbolika forrása. Háromszéken szinte átfoghatatlan, kimeríthetetlen a karácsonyi ünnepkör, de a karácsonyi rendezvények sora is. Néhányat a különlegesebbek közül — templomba valókat és a polgári települések rendezvényeit — megemlítünk. Advent második vasárnapjára már minden városban, de több községközpontban is karácsonyfa állt a köztereken, a városokban megkezdték a gyermekvárosok kialakítását. Megyénk minden óvodájában és iskolájában karácsonyi műsort készítenek, s azt bemutatják osztályokban, tornatermekben, kultúrotthonok színpadán. Nem minden településen a lelkészek és a pedagógusok készítik elő az ünnepi műsort. Altorján a hagyományos karácsonyesti pásztorjátékot Derzsi Éva tanította be. A feltorjai református lelkipásztor, Egyed László Levente egymaga készíti fel kiscsoportos gyerekeit a karácsonyfa-ünnepélyre. Önálló lelkésze van a mikóújfalusi református egyháznak, s a felújított templomban különleges betlehemi játékot mutatnak be karácsony este. Rendezte Bálint Delinke tiszteletes asszony és Ferencz Mária magyartanár. Ünnepi istentisztelet lesz a Mikóújfaluhoz tartozó sepsibükszádi református leányegyházközségben is karácsony első ünnepének délutánján. Karácsonyi ökumenizmus, lélekközelben a szórvány Oltfej tetemes területének katolikus lelkeit a málnásfürdői mater plébánosa, Gábos Zoltán pásztorolja. Málnásfürdőn hagyomány már, hogy a reformátusokkal közösen ünnepelnek. A műsort a lelkészek és a pedagógusok állították össze. ,,Első ünnepen a materban és Bodokon, második ünnepen a gidófalvi, zaláni és oltszemi filiákban tartunk ünnepi szentmisét" — tájékoztatott az atya. Új lelkipásztora van a lécfalvi református gyülekezetnek is Incze Hunor személyében. Itt Deák Anikó óvónő, az iskola és a lelkész házaspár szervezi a karácsonyi templomi ünnepséget. Corpus — Plugor Sándor grafikája Külön szín karácsonyunkban az a katolikus kisközösség, mely Szépmezőn verbuválódott össze az eltelt fél évszázad alatt. Kápolnájukban, melyet már Szent József, a munkás tiszteletére felszenteltek, karácsony első ünnepén este nyolc órakor a fiatalok pásztorjátéka előzi meg az esti szentmisét. Főcelebráns a beszolgáló atya, Hajdú János főesperes. Szépmező ugyanis a sepsiszentgyörgyi, Állomás negyedi Szent Benedek-plébánia filiája. Első ünnep délutánján, 16 órakor ünnepelnek a kilyéni filiában is, ahol azt a pásztorjátékot mutatják be, melyet Szántó Erika és Bara Gábor fiatalok tanítottak be. Mondanunk sem kell: nincs olyan plébánia és egyházközség, ahol ne jutott volna valamelyes alap arra, hogy karácsonyi ajándékcsomaggal örvendeztessék meg a szereplő, valamint a szentmisén és az istentiszteleten részt vevő gyerekeket. Ki merné tagadni, hogy nem várják a karácsonyi ajándékot a gyermekotthonkban, árvaházakban, öregotthonokban? A kézdialmási családi ház kilenc árva gyerekének és fiataljának a szentesti mise után jön az angyal, december 22-én pedig jótékonysági vásárt rendez a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stefánia Egyesület a sportcsarnokban — tudtuk meg Szabó Szende házvezetőtől. Nálunk nem olyan egyszerű az ünnep — tudósított a hidvégi öregotthon vezetője, Camelia Liliana Cucu —, mert itt többféle felekezethez tartoznak öregjeink, sorban fogadjuk a helybeli református és otodox lelkészeket, a brassói római katolikus plébánost, akik imát mondnak, énekelnek. Számos egyházi, nőszövetségi csoport, gyerekcsoport érkezik majd, akik rövid műsorral, ajándékokkal és édességekkel kedveskednek, hogy szebbé tegyék az ünnepet. Az illyefalvi református nőszövetség már tiszteletét is tette. Szép és csendes, meghitt karácsonyra számítanak Zágonban, Mikes Kelemen falujában is. Miként Márk Sándor református lelkipásztor elmondta, a helybeli iskolával közösen készített ünnepi műsort esti istentisztelet keretében december 24-én 17 órakor mutatják be a református templomban. A betlehemes játékot Márton János kántor tanítja be. Itt nemcsak a gyerekeket örvendeztetik meg karácsonyi csomaggal, hanem a nyolcvan éven felülieket is. Az összeállított ünnepi műsorból mutatnak be részleteket néhány órával később a helybeli katolikus templomban is. A zágoni lelkész karácsony második ünnepén látogat el a szomszédos Zágonbárkányba, ahol ünnepi istentiszteletet tart az ott élő néhány magyar reformátusnak. Zabolán december 21-én került sor az iskolások ünnepi műsorának a bemutatójára, melyet Zsidó Anna-Mária hitoktató, Para Lászaló és Varga Éva tanárok tanítottak be. Nem maradnak ki az ünneplésből a polgári települések sem. Illyefalván egészen különös programra számíthatnak a helybeliek. A Villa Sancti Eliae Egyesület tagjai a település felső parkjában közös karácsonyi éneklésre gyűlnek össze Jakab Csaba kántorral az élen — tudtuk meg Bakó Zoltántól. Ezt megelőzően, december 19-én egy nyolc főből álló csoport imaestet rendezett a kultúrotthonban. Erdővidék békés karácsonya Nálunk, Baróton szenteste nagyon modern megközelítésben jelenítik meg a pásztorjátékot Nagy Zsuzsa tanár rendezésésben — mondta Tamás Huba katolikus segédlelkész. Kevesebb szerep jut az orgonának, hogy a szenteste meghitt csendjében jobban érvényre jusson az emberi hang, az ember éneke. Számos filiánk, szórványunk van. Ünnepi szentmisét celebrálunk Köpecen, Nagybaconban, Vargyason és Uzonkafürdőn, de eljutunk, eljut a gyermekek szeretetcsomagja Kisbaconba, Magyarhermányba, Bibarcfalvára, Olasztelekre, Bardocra, Erdőfülére, Felsőrákosra és még a Brassó megyei Ágostonfalvára is. Színes és gazdag karácsonyuk lesz Vargyas és Felsőrákos unitárius híveinek. Karácsonyeste és az ünnepeken szerepelnek a kicsinyek és a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiatalsága. Vargyason tíz esztendeje — Andorkó Ferenc lelkész vezetése alatt — kántálnak a fiatalok, meghonosodott a rég kiveszett esztendő végi népszokás. — Felsőrákos népe, fiatalsága megszokta, hogy a templomi karácsony után a kultúrotthonban is táncmulatságot rendezzenek — tájékoztatot Kotecz József lelkész. A maradék esztendőben Karácsony második ünnepén István vértanú napjára, harmadik ünnepen az evangélista János apostolra emlékeztet a naptár. Utóbbi emléke főleg Csíkban és Csángóföldön élőbb. Valamikor háromszéki katolikusságunk is ,,istvánolt és jánosolt" ezeken a napokon. Információink szerint erre a gelenceiek is készülnek idén. De nem volt régen szünet az ünneplésben, mert december 28. és 29. aprószentek, Dávid király napja. Nem ünnepelnek, csak emlékeznek még itt-ott templomainkban a betlehemi gyermekgyilkosságra. Freskótöredéke ott látható a gelencei felső műemlék templomban. Erre emlékeztet az aprószentek napi vesszőzés is. Sepsiszéki Nagy Balázs háromszéki honismereti útjai alkalmával több olyan felső-háromszéki települést talált (Kézdisárfalva, Kézdikővár, Kézdiszárazpatak, Futásfalva, Imecsfalva, Kézdiszentkereszt, Esztelnek, Lemhény, Bereck, Székelytamásfalva Zágon, Gelence), ahol élt még az aprószentekelés hagyománya. A múlt század negyvenes-ötvenes éveiben a túlsúlyban protestáns vallású Árkoson még e sorok írója is járt aprószentekelni. Vékonyka ,,husánggal" (vesszővel) veregettük a háziak vállát, miközben mondtuk a verset: ,,Aprószentek, Dávid, Dávid / Kalácsot is, pálinkát is. / Adjon Isten sok szerencsét az új esztendőben!" Az elmúlt századok alatt átalakultak az esztendőfordulóhoz fűződő hagyományaink. December 31-e éjjelén — Szilveszter pápa (IV. sz.) napján — most is megszólalnak a keresztény templomok harangjai, éjféli szentmisét celebrálnak, a protestáns templomok előtt búcsúztatják az óévet, köszöntik a reményteljes új esztendőt, felcsendül a Tebenned bíztunk elejétől fogva kezdetű közismert protestáns ének. Ma már csak a legeldugottabb falvakban várják be ébren az öregek az új évet pánkó és rumos tea mellett. Városokon, de községközpontokban is fényben, zajban, nyüzsgésben, mámorban köszönti majd a székelység a 2008. esztendőt. Sajnos, ebben az évben nem kiáltják hangos szóval már az óévi rigmust a székelyszáldobosi kálvinista templom tornyából. Évekkel ezelőtt még óesztendei szokás volt. Szilveszter a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. A zajütés, a hangoskodás az adventi szokások jellegzetes mozzanata. A kántálás-éneklés szokását, melyet a legények gyakorolnak, a hajnalozást mifelénk több faluban felújították (Vargyas, Hidvég), valóban hagyományosan azonban inkább a románság lakta falvakban csodálhatjuk meg: Dobollón, Márkosban, Márkosréten és a Bodza-vidék majdnem minden falujában. 
