,,Jól van, de öt kiló friss dió az ára öt gyermekem részére." A mama Ákosnak adja az öt kiló diót, és bemegy a szabónőhöz. Mire kijön, Ákos befalt egy kiló diót, és kavicsot kevert a stanicliba. A boltos bácsi kiméri a diót, a súly megfelel, de a mérleg táltos, és panaszolja, hogy kő van a mértékben. Ezt senki sem érti meg, csak a játékok, egy óriás sárkány beleillegeti magát Ákos kezébe.

Délután Ákos kiviszi a rétre, a sárkány pompás, de van egy fiú, akinek hosszabb farkú sárkánya van. A sárkány ráveszi Ákost, hogy szedjen otthon össze újságot, papírt, és toldja meg a farkát. Másnap ugyanígy: a sárkány csábítására Ákos lelopja anyja könyveit, és szétvágja őket. Éktelenül kikap. Harmadnap mamája új selyemruháját szabja szét, de nem is mer ám hazamenni. Bolyong a réten, sötét lesz, a sárkány azt mondja: ,,Kapaszkodj a farkamba", és elrepül vele. Éjjel leteszi egy tisztáson, eltűnik, mondván: három nap múlva visszatérek. Kis házikó, benne vén banyi: ,,csak úgy eresztelek be, mondja, ha három napig szolgálsz nálam, de becsülettel, különben megeszlek". Ákoska rááll. Első nap epret kell szednie, sok van, bekapja a felét. A banyika kérdőre vonja, Ákos tagad, de hasában megszólalnak az eprek, és jelentkeznek. A banyi megbocsát: mert újonc. Másnap ribizlit szed, megint csen, nagyon megrágja, hogy ne szóljanak: megszólalnak a többiek a kosárban, hogy testvérüket befalta Ákos. A banyi fejét rázza, de megbocsát. Harmadnap mogyorószedés, Ákos uralkodik magán, de végül mégis csen egyet. A banyi előre mondja: ,,valld be, ugye ettél, megbocsátom". De Ákos tagad. Ekkor bejön a kiüresedett mogyoróhaj, és jelentkezik, hirtelen megnő, és be akarja kapni Ákost. Akkor döntő percben a kéményen belóg a sárkány farka, és kiragadja a kapaszkodó fiút. Száll vele. Ákos kéri, vigye haza. De a sárkány kijelenti, hogy csak úgy, ha farkat csinál neki, Bécsig érőt, csupa becsülettel szerzett holmiból, és amíg nem visz egy kiló becsülettel szerzett aranydiót a meglopott boltosnak, addig nincs mamához menetel.

Ákoska megjavul, napszámba jár, mindenütt kosztot és papirost kér, esténként toldja a sárkány farkát, de az csak rövid még. Tél lesz, munka sehol, a papírt is gyújtónak használják: mi legyen. Ákos búsan ballag az erdőn, zörög az avar, tiszta aranypapír, ebből telne sárkányfark. De nem emel fel egyet sem: az erdő utolsó bokra megszólal: ,,Ákoska, neked adjuk az avart." Jönnek a madarak, hangyák, egerek, akiknek Ákos mindig adogatott csemegéket, lopottat is, segítenek, a fark Bécsig ér, Ákoska belekapaszkodik, és Bécsben van. A sárkány meg van váltva, visszamehet sárkányhonba.

Ákos ballag Bécsben: karácsony előtt van (de jó lenne otthon lenni), dió sehol: mind megsütötték bejglinek. Ákos éhes, megy arra egy pék, leejt egy bejglit: Ákos utánaviszi, mire a pék nekiadja, s íme, a bejgli diói Ákos álma alatt ,,visszadiósodnak", de nem aranydiók. Már karácsonyeste van, egy kis koldusgyerek kér Ákostól valamit: nincs egyebe, odaadja a diót. A kis koldus kezében a diók aranydiókká válnak. A kolduska kezében aranymérleg, megméri a diót, öt kiló és egy. ,,Törd fel ezt az egyet!" — mondja Ákosnak. Feltörik, kijön belőle a sárkány, felkapja Ákost, elviszi a boltosig, beteszik az öt kiló aranydiót az ablakon, hazaviszi Ákost a sárkány. Anyja éppen búsul, ha Ákos nincs otthon, kár fát díszíteni. Nagy az öröm, a sárkányt is meghívják estére, de az hazatér Sárkányországba. A jó Isten segedelmével!