A Háromszék napilap 2012. május 25-i Nyílttér rovatában Kulákok és kiskapuk cím alatt a Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében Török József azt állítja rólam, hogy valótlanságokat közlök a nyilvánossággal, amikor azt állítom, hogy az üggyel foglalkozó hivatalok eltanácsolták a hozzájuk fordulókat.
Nem tudom, hogyan lehet ezt másképpen nevezni, ha nem fogadják el a kérvényeket, és egy kétéves törvényszéki – és nem „bírósági”, ahogy Török József állítja – eljárássorozatra kényszerítik az idős áldozatokat az események után hatvanhárom, a forradalom után huszonkét évvel. Később is állítja ugyanolyan vehemenciával, hogy nincs is törvény, amely alapján e szociális juttatásra egyáltalán jogosultak lennének e személyek, hanem csak kiskapukon kell jóvátételért fordulniuk. Kijelentését idézem: „Való igaz, hogy egyetlen kárpótlási törvény sem ír elő kárpótlási jogot az egykori kulákoknak, a törvény nyújtotta kiskapun kell orvosolni sérelmeinket.” Azóta már változtatott ominózus álláspontján, és már azt bizonygatja nagy erővel, hogy az általa fél évvel ezelőtt még nem létező törvény szerint az egykor kuláknak bélyegzett személyek számára az 1997-ig működő bizottság, melynek ő is tagja volt, soha egyetlen kérést sem utasított vissza, hanem épp ellenkezőleg, kedvezően bírálta el mindeniket. Akkor magától értődően vetődik fel újra a kérdés, hogy az 1990/118-as bizottság, azaz „a hivatal, amely mi is vagyunk” (ahogy Török József bevallja), milyen alapon utasított el 2009 szeptembere és 2013 januárja között több száz kérelmet és fellebbezést, mely a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács I betűvel jelzett üldözési dossziéit is tartalmazta, miután az államelnök 2006-ban hivatalosan Románia parlamentjében elítéli a kommunizmust mint diktatórikus rendszert? A Háromszék napilap 2013. január 25-i számában Méltánytalanság és félrevezetés cím alatt Török József ismét támad (immár harmadik alkalommal) nemcsak engem, hanem e sokat szenvedett honfitársainkat is, kijelentvén, hogy: „Azóta elég idejük volt a jogosultaknak elintézni a kárpótlást.” De – kérdem én – hogyan, ha még ma is óriási akadályokat gördítenek eléjük, „hivatalból, elutasítva a kéréseiket”, ahogy maga Török József is elismeri. Máskor meg azért ostorozza őket, mert nem fizetik rendszeresen a tagsági díjat a szövetségének.
Azt is számon kéri tőlem, hogy miért nem vagyok hálás az ő szervezetének, mert megkaptam a kárpótlást. Török József soha nem találkozott velem, és fogalma sincs arról, hogy milyen kárpótlást nyertem meg. Valójában az édesapám és a testvérei számára szereztem érvényt – az igazságszolgáltatás törvényszéki, táblabírósági, 1990/118. néven működő bizottsági, a nyugdíjosztály kifizetési ügynökségén keresztül vezető utakon – az őket már huszonkét éve megillető jóvátételi juttatásnak, amelyről a bizottság segítségnyújtásának köszönhetően 2009-ig nem szerezhettek tudomást több száz háromszéki sorstársukkal együtt, aki engem az elmúlt három évben és a fél éve beindított fogadóórák alatt megkeresett.
Ez igazolja az én fogadóóráimnak a létjogosultságát mindaddig, amíg a fent említett bizottság nem változtat elbírálási gyakorlatán, és meg nem kíméli ezeket az embereket a bonyodalmas peres eljárástól és a román nyelven zajló ügyintézéstől.
Addig is üzenem Török Józsefnek, hogy nyugodtan segítsen a hozzá és a szövetségéhez fordulókon, mert az nem árthat, ha ketten is segíteni akarunk, attól pedig igazán ne tartson, hogy én valamit „félretájékoztatnék”, mivel novemberben ezzel is megvádolt. Az érintettek őt kérnék számon, mindenki vállalja a felelősséget azért, amit tett vagy nem tett, és nyugodt lelkiismerettel nézhet embertársai szemébe, ha mindent megtett azokért az ártatlanul meghurcolt és évtizedeken át üldözött emberekért, akik segítséget kértek tőle. „Tehát tettük és tesszük a dolgunkat akkor is, ha sokan elfelejtik segítségünket” – állítja. Ezt majd az utókor mérlegelni fogja, mi hagyjuk meg azoknak, akik megtapasztalták az Ön és az én érdekvédelmi segítségnyújtásomat is, és majd eldöntik, hogy melyikünk járt el méltányosabban velük szemben, és ki élt a félrevezetés eszközével irányukban.
KÁTAI ZSUZSANNA
Megjegyzés. Lapunk mindeddig teret adott a kárpótlásra vonatkozó írásoknak, de személyi torzsalkodásokat nem kívánunk táplálni; részünkről a vitát lezártnak tekintjük, a továbbiakban kizárólag közérdekű, elvi hozzászólásokat közlünk ebben a témában. Köszönjük olvasóink megértését.
Háromszék
