Mondjuk, ezt hamar le lehet rendezni, de még hátravan az érdekcsoportban a belharc. Ha a 70-es években a középszer diadaláról beszéltünk, akkor most a butaság, az önhittség, a dölyf ünnepli győzelmét. És mi, akik mindent túlélünk, ezt is átvészeljük vajon? Közben persze etetnek mindenféle jóval: hol felemelik, hol leemelik a fizetést, a nyugdíjat, az áfát, az energiahordozók árát. Kiderül lassan mindenkiről az, amit már régóta tudtunk: hogy besúgó, hogy kisúgó, hogy kivel szövetkezett elöl, hátul, mindenki tudtával vagy tudta nélkül. Persze néha elszólások is megesnek, megtudtuk a köztelevízió jóvoltából azt is, hogy mi idegenek vagyunk, és azt is, hogy nem lesz olcsóbb semmi, ha csökken az áfa, nehogy valaki elhiggye. Ami sajnos így igaz, változatlanul drága az élet. Hiába minden, jöhet-mehet bárki ennek az országnak az élén, itt már senki és semmi nem tud változtatni. Mára valóság lett az, amit keserű viccként a 80-as években suttogva mondtunk a nyugati határról: „Ember, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”
Be nem teljesült, cenzúrázott – értsd minimális kívánságokra csökkentett – álmok lettek létünk jellemzői. Mert mit hozott az elmúlt huszonkét év? Nem egyeseknek, hanem mindnyájunknak. A 20. század gazdasági, politikai csődje igazán most csúcsosodik ki Európa-szerte. Szűkebb hazám álmát Paál Árpád így álmodta, tudatában annak, hogy Erdély szülöttének lenni állapot és teher egyben: „Az államalkotó külön nemzetek önkormányzati szabadsága, az ilyen önkormányzatoknak mind területi, mind testületi szervezése, ezek kölcsönös együttműködése s így a nemzetek szövetségéből épült állam – ez a külön nyelvhatárok legtöbb kínosságát föltétlenül elenyészteti… ezen a fejlődésen keresztül a Duna menti államok gazdasági egységének is a távlatát s ezen az egységen túl az Európai Egyesült Államok kialakulását is, szóval a világ népei békéjének a legfőbb alakulását láthatjuk”.
Ezzel szemben így állunk: egy gazdaságilag, politikailag összecincált Európa hátországa lettünk, ahol sem önkormányzati szabadság, sem kölcsönös együttműködés nincs, az „Európai Egyesült Államok” rémálommá vált, a világbéke szót pedig el kell feledni, a szótárból is törölhető.
Demokrácia helyett kleptokrácia van, demokraták helyett kleptokraták.

Kerekes Mária