Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Őrizd meg a csodát

2013. február 9., szombat, Kovakő - diákmelléklet

Ezzel a címmel indított közös programot a magyarországi Tótvázsonyi Ifjúsági Egylet és a csernátoni Csiporkázó Játszóház, 12–12 fiatalt bevonva. Feladatuk interjúk készítése idősekkel régi szokásaikról, meséikről, hiedelmeikről, szórakozási lehetőségeikről, dokumentálva az utókornak a régiek tapasztalatait, érzékeltetni, hogy amiért idős az ember, nem hasztalan, sőt, sok hasznos tanácsot rejt tarsolyában.
 

Mindezt miért tartották fontosnak? Mára már a globalizáció beszippantó örvényében a fiatalság számára nem elsődleges a hagyományőrzés. Ebből kiindulva jogosan vetődik fel bennünk a kérdés: hogyan adhatunk igazi értéket az internetes világnak, a vég nélküli magamutogató videózásnak, fotózkodásnak. Így jött az ötlet: hagyományaink megőrzése a modern technika segítségével.
Míg a tótvázsonyi csapat tíz, kisebbségben élő sváb idős emberrel beszélget el, a mi fiataljaink a székelység mondhatni régmúlt hagyományait, kultúráját próbálják felidézni a helyi idősebb generáció segítségével. A 16 hónapos projekt célja lehetőséget nyújtani a fiatalok számára olyan közösségi élmény megélésére, mely által megismerhetik az élő népművészetet, a különböző életesemények hagyományait, értékelni, elfogadni a multikulturalitást. Nem utolsó szempont a nemzeti öntudat megerősítése, az anyanyelv ápolása, az új kapcsolatok kiépítése, egymás múltjának megismerése. Mindezt a non-formális tanulás eszközével, hiszen a találkozásokat kamerával rögzítik, fényképeket készítenek, illetve a 20. század elejéről származó fotókat digitalizálnak. A felvett nyersanyagot megvágják, rövid filmeket készítenek belőle, illetve begépelik a beszélgetéseket nyomtatott kiadványok szerkesztéséhez. A projekt támogatója a Fiatalok lendületben program (Youth in Action), melyet az Eu­rópai Unió fiatalok számára hozott létre. Célja, hogy a fiatal európaiakat aktív polgári és társadalmi részvételre, szolidaritásra és toleranciára ösztönözze, bevonja őket Európa jövőjének alakításába.
Az alábbiakban ízelítő gyanánt részletet közlünk a Faragó Etelka nénivel folytatott beszélgetésből:
– Tetszett említeni a fonót. Arról tessék beszélni!
– Sok helyen úgy volt a fonó, hogy a gazdasszony adta a csepűt és a kendert, s akkor mentek kalákába, de volt úgy, hogy mindenki vitte a sajátját. Nagymamám mesélte, hogy élt a szomszédban egy özvegyasszony, és nem volt szerencsétlennek fája, de volt egy hatalmas nagy szobája – s akkor a fehérnépek azt mondták: Anna néni, adja ide a szobát, mindenki hoz egy köb fát este, és itt csináljuk a fonót. Úgy is csináltak. Vitték Anna néninek a fát, s a legények is oda béültek, a leányok is fontak, az asszonyok is fontak. Az egyik legény kapta magát, s az egyik csepűt meggyújtotta, s azt tovább ütte, s így az egész fonó leégett. Ilyesmiket csináltak. És nem sértődtek meg egymásra, hogy jaj, most te mit csináltál? Jó nagyot kacagtak, s elmentek haza, s nem volt semmi probléma.
– A fonóba hétvégenként jártak?
– Nem, minden este, szombat kivételével. Szombaton mindenkinek fürödni kellett, és vasárnap mentek a templomba. Gyer­mek, felnőtt, mindenki ment templomba. Szom­baton előkészítették a vasárnapi étkeket, s akkor a család szépen ment a templomba.
– Azzal a tapasztalattal, ami­vel rendelkezik, mit szeretne üzen­ni a fiataloknak?
– Nem szabad megijedni az élettől. Meg kell érte küzdeni. Nekünk is meg kellett érte küz­deni. Az iskolában meg kellett küzdeni, kinn az életben meg kellett küzdeni, sok álmatlan éjszaka volt. És nem szabad éppen annyira a szülőre támaszkodni. Önálló legyen. Lehet rá támaszkodni, csak nem úgy, hogy édesanya adjál ennyi pénzt. Édesapa adjál ennyi pénzt, s én megyek, s dorbézolok valamelyik hogymondjákban. Én Maroson az internátusban es le kellett írjam, hogy abból a pénzből mit vettem. Mikor hazajöttem, el kellett a pénzzel számolni.
– Abban az időben az esküvőket inkább télen tartották?
– Télen. Azt is mondták, hogy téli kutyakölyök, nyári meny­asszony, nem jó. Farsangon tartották. Akkor szekérrel volt a menet, voltak azok a kosaras szekerek, azt feldíszítették, s akkor kikötték a gyermekek és a nagyobb legények az utat, s akkor bizony megpumpolták a vőlegényt. Ezek voltak.
– Hova jártak szórakozni, ha esküvőkbe nem?
– Régen nem voltak ilyen nagy esküvők. Családban történt. Egy vacsora, s gátá. Volt akkor is felhajtás, de nem akkora, mint amekkora most. Házilag készítettek mindent. Mindent, de mindent. Las­kát csináltak, levest főztek, sült volt, töltött káposzta. Így zajlott a vendégség. Ha nem adták meg a menyasszonynak az árát, akkor nem engedték el a kötelet.
– Volt élőzene?
– Hogyne, voltak cigányok, szóval, így mondták, hogy cigányok, de az is volt egy része.  Muzsikával, három-négy bőgővel úgy mentek, mint annak a rendje…
– Egy kedvenc nótája?
– Valamikor fehér rózsa volt az én virágom – az volt a kedvenc nótám.

Bencze Melinda

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a Román Kupa döntőjébe?








eredmények
szavazatok száma 1143
szavazógép
2013-02-09: Kovakő - diákmelléklet - :

Íródeák – irodalmi pályázat

A pályázatra bármilyen műfajban lehet nevezni, fontos, hogy a jelentkező csakis és kizárólag saját szellemi tulajdonát képező művet küldjön be. A helyesírás fontos, a csúnya, trágár szavak és kifejezések kerülendők.
2013-02-09: Kovakő - diákmelléklet - :

Önkéntesség – túl minden határon!

Valamivel több, mint egy éve támadt az a gondolatom, hogy szeretnék önkéntes tevékenységet végezni, akár határainkon belül, akár azokon túl. Akkor még nem voltam teljesen tisztában azzal, mit is takar az önkéntesség fogalma.