David Cameron brit miniszterelnök arra kérte a skótokat több skóciai lapban megjelent írásában, hogy ne szakadjanak el Nagy-Britanniától. Elismerte: Skócia rendelkezik mindennel ahhoz, hogy független ország legyen, és ne az Egyesült Királyság államalkotó országa, de – mint írta – mindkét állapot előnyeit élvezi.
„Mondjuk ki: Nagy-Britannia működik, és jól működik. Minek felbontani? Ezt a nagy kérdést Skóciának kell eldöntenie, de a válasz már mindannyiunkat érint az Egyesült Királyságban. Skóciának jobb Nagy-Britannián belül. Mindannyiunknak jobb együtt, és rosszabb külön” – vélekedett a brit miniszterelnök.
Mint ismeretes, Skóciában a tervek szerint jövőre szerveznek népszavazást a leszakadásról. London kampányt folytat annak érdekében, hogy a skótok a leválás ellen foglaljanak állást. A skót és a brit kormányfő tavaly írta alá azt a megállapodást, amely a Skócia függetlenné válásáról 2014-re kiírt népszavazás szabályait rögzíti. Az Edinburgh-i Egyezmény néven életbe lépett dokumentum aláírásával hivatalosan is megkezdődött a függetlenségpárti skót kormány kampánya, illetve a skót elszakadást ellenző brit kormány ellenkampánya.
A referendumot szabályozó okmányt Alex Salmond, a skót tartományi kormány vezetője és David Cameron brit miniszterelnök írta alá a skóciai fővárosban. A megállapodás intézkedik egyebek mellett arról, hogy a londoni parlament – Nagy-Britannia törvényhozása – törvényerejű rendeletet alkot, amely felruházza a skót parlamentet a népszavazásról szóló, tartományi hatályú törvény kihirdetésének jogával. A népszavazáson, amelyet 2014 végéig meg kell tartani, csak egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdést lehet feltenni, amely úgy szól, hogy a skót választók akarják-e hazájuk függetlenné válását, vagy sem. A szavazólapon az igen és a nem választ lehet majd bejelölni. A skót kormány kezdeményezésére várhatóan voksolhatnak a 16. életévüket a referendum napjáig betöltő helyi lakosok is.
A referendum kitűzött időpontja jelképes jelentőségű, 2014-ben lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó többszörös túlerőben lévő haderejére. Ezt a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon. A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburgh-i parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült. A skót kormány által meghirdetett népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell majd dönteni.
Skócia azonban a függetlenségpártiak győzelme esetén sem szakadna el teljesen az angol-walesi uniótól. Salmond ugyanis a népszavazást bejelentő januári parlamenti felszólalásában közölte, hogy Skócia az esetleges szétválás után is változatlanul államfőjének ismerné el az angol uralkodót. Ez korántsem lenne példátlan alkotmányos berendezkedés: a zömmel egykori brit gyarmatokból és függő területekből álló Nemzetközösség tagországai közül tizenötnek, köztük Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak is a mindenkori brit uralkodó az alkotmányosan elismert államfője. A brit monarchiára vonatkozó törvények bármilyen módosítását ezeknek az országoknak a parlamentjeivel is el kell fogadtatni.
A hivatalos londoni álláspont szerint Skócia gazdaságilag meglehetősen rosszul járna a kiválással, várhatóan ez lesz a brit kormány egyik fő érve is a skót függetlenség elleni kampányban.
