A kígyótól az emberek többnyire félnek, a kínai mitológiában ezért lettek főszereplők. A régmúltban tiszteletre méltó totemállatként tartották számon őket, imádkoztak hozzájuk. Ezer­éves régészeti leleteken, kőfaragásokon szerepelnek a félig ember, félig kígyó mitológiai ősök, a Fuhszi és a Nüva. Különösen a déli Fucsien tartományban, de másutt is még mindig szent állatként tekintenek rá.
Némely történészek szerint a kínai nemzet szimbólumának, a sárkánynak az alapelemeit is a kígyó adta. A kígyót egyébként kis sárkánynak nevezik Kínában, és jó jegynek tartják, még ha ördögi tulajdonságai közismertek is.
A népművészetben a kígyó pozitív elem, hosszú, kerek teste a hosszú élet szimbóluma, de tiszteletre méltó is kiváló túlélő képessége miatt. Van olyan kí­nai mese, amelyben a fehér kígyó a szépség, a kedvesség, a tehetség és az igaz­ságosság jelképe. Lágysága és kecses­sége miatt a Kí­gyó évét rendszerint romantikusnak és könnyed­nek jósolják.
Kínában ezekre a hetekre természetesen megjelentek a szo­kásos újévi ajándéktárgyak a plüsskígyóktól a kígyós ékszerekig. A Kígyó évében születetteknek sok helyütt kínálják azokat a piros ruhadarabokat, sálakat, alsóneműket, kabalákat, amelyek megvédhetik őket a balszerencsétől. Akiken a következő évben sok lesz a piros, netán piros fonalkarkötőt vagy cérnagyűrűt viselnek, „alaposan gyanúsíthatók” lesz­nek azzal, hogy a Kígyó évé­ben születtek. Azt mondják róluk, hogy éles eszűek és ravaszak, nagyon intelligensek és bölcsek. Jól bírják a nyomást, többnyire tisztában vannak a képességeikkel, de gyakran félreértik őket. Állí­tólag jó közvetítők, és az üzletben is sikeresek. Egy régi kínai mondás szerint: „ha van a házadban egy Kígyó, az jó jel, mert nem fogtok éhezni”.