Az etruszk sírokban talált, több mint kétezer éves csontmaradványokon végzett genetikai vizsgálatot a firenzei egyetem antropológiai és a ferrarai egyetem genetikai kutatócsoportja az olasz nemzeti kutatóközpont milánói biotechnológiai köz­pontjával együttműködésben. A Plos­One (Plosone.org) tudományos folyóiratban közölt eredmények az olasz sajtó szerint azt támasztották alá, hogy az etruszkok „hoz­zánk tartoznak, és közöttünk is maradtak”. A kutatók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az etruszk őshonos itáliai nép, nem máshonnan érkezett Itáliába. 
A vizsgálatok szerint ez nem mond teljesen ellent az etruszkok kis-ázsiai származását hangoztató korábbi kutatásoknak. A firenzei és ferrarai tudósok szerint azonban az Anatólia és Itália között kimutatott népvándorlás jóval korábbi, legalább ötezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az Itáliában a Kr. e. 7. századtól nyomot hagyó etruszkok kultúrája azonban a félszigeten fejlődött ki, és nem a Föld­közi-tenger keleti medencéjében folyt népvándorlás közvetlen következménye.
A DNS-vizsgálat azt is kimutatta, hogy az etruszkok génjei nem vesztek el. Tovább éltek a toszkánok szűk csoportjában, a Volterra és Casentino közötti térség lakosaiban. Nem véletlen tehát, hogy Fabiola Ierardi olasz rendezőnő, amikor 2006-ban filmet forgatott az etruszkokról, Toscanában, az egykor etruszkok lakta városokban keresett statisztákat. Azt állította, hogy a mai toszkánok profilja egyezik az etruszk sírok freskóin látottakkal.