Megjegyzem, hogy a zászlót közel öt éve helyeztük el a hivatal homlokzatán, és azóta soha senkit nem zavart, pedig nem egy fontos helyi és bukaresti román nemzetiségű vezető és ellenőrző köztisztviselő járt már ott. Ezzel szemben a feljelentő aligha fordult meg Uzonban, hisz évek óta Spa­nyolországban tartózkodik.
A feljelentés nyomán elkezdődött a kálvária, először a közigazgatáson belül, majd az igazságszolgáltatásban: október elején az akkori prefektus beperelt engem. Ez volt az a pont, amikor úgy gondoltam, hogy ezt az ügyet már nem csak egyedül, hanem a közvélemény bevonásával kell kezelnem. Először Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyeitanács-elnök érezte, hogy betelt a pohár, és nagyszabású székely zászlós tüntetést szerveztek Sepsiszentgyörgyön, amelyre az uzoniak népes táborával, az uzoni hagyományőrző huszárokkal és az óriás székely zászlóval (6 x 1,4 m) vonultunk ki. A tüntetésen a mondvacsinált uzoni székelyzászló-ügy mellett más magyarellenes megnyilvánulások halmaza ellen is tiltakoztunk. Ezt követte a Székely Nemzeti Tanács autonómiát igénylő nagyszabású megmozdulása. Köz­ben én jártam a törvényszéket, és próbáltam fenntartani álláspontunkat, miszerint jelenleg Romániában nincs semmilyen jogszabály, amely megtiltja a székely zászló használatát vagy ennek kitűzését közintézmény homlokzatára, ugyanis az 1994. évi 75. törvény, illetve a 2001. évi 1157-es kormányhatározat csakis a román zászló kitűzésének kötelezettségét és módját szabályozza, illetve más ország zászlójának használatát. De mivel a székely zászló nem egy ország jelképe, valójában nincs semmiféle jogszabály ennek használatával kapcsolatosan.
És akkor miről beszélünk? És akkor hogyan lehetséges, hogy a román igazságszolgáltatás első fokon mégis Kovászna megye prefektusának adott igazat, aki rögtön szétküldte a törvényszéki végzést (amely mellesleg nem is jogerős, hiszen a brassói táblabíróságon megfellebbeztem) a megye minden polgármesteri hivatalába azzal a paranccsal, hogy mindenféle törvénytelen zászlót tüntessenek el, ellenkező esetben jön a büntetés a kihágásért?! Közben több román kereskedelmi tévécsatornán is osztották és szorozták, hogy valójában a székely zászló nem más, mint egy „darab rongy” és ehhez hasonlókat. Persze az illetőknek fogalmuk sincs (nem is lehet!), hogy a Nap és a Hold már több száz éven keresztül nap mint nap vezette és irányította a székely népet Csaba királyfi csillagösvényén! Kézzelfog­ható bizonyíték erre az Uzon községi Lisznyó település református templomának tornya hegyén található Nap és Hold páros szimbóluma is, amelyet még a XVI. században helyeztek oda őseink.
Uzonban természetesen továbbra is ott leng a székely zászló, amelyet naponta fényképeznek és filmeznek némelyek, miközben próbálnak belerángatni mindenféle politikai disputába, amelyet nem mindig vállalok, ugyanis több román médiaszereplő és politikai kommentátor bebizonyította, hogy akad még javítanivaló az európai szintű gondolkodásán, megnyilvánulásán.
Tehát még van székely zászlónk, amely az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatán bátran hirdeti a nagyvilágnak, hogy itt Székelyföldön voltunk, vagyunk és leszünk! Ezer éven keresztül, kitartással és hittel harcoltunk és tartóztattuk fel a nyugatra nyomuló harcias tatárokat, törököket, megvédve ezáltal nemcsak saját hazánkat, hanem a tőlünk nyugatra található más népeket is. Ma sem félünk harcolni és megvédeni mindazt, amit őseink hagytak ránk, noha már nem karddal és íjjal, hanem a tudás fegyverével küzdünk jogainkért. És valóban, most a székely zászló bizonyítja, hogy a magyar nemzet erős és összetartozik, együtt helyt tud állni a történelem viharos porondján még akkor is, ha egyesek úgy gondolják, hogy ennek a zászlónak sem itt Szé­kelyföldön, sem pedig az Anya­or­szágban nem lenne helye.
RÁDULY ISTVÁN
polgármester, Uzon