Nem akarunk kitérni a székely zászlók okozta példátlan méretű botránysorozat minden részletére, amelynek során olyan politikusi vélekedések is elhangzottak, hogy Romániának azonnal ki kellene utasítania a nagykövetet, meg kellene szakítani a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, a NATO-hoz kellene fordulnia...
Mindez világosan jelzi a román politikai elit, a médiaelit és a közvélemény felfogó- és tűrőképességeinek határait. Egyeseknek elég annyi, hogy szóba kerül Székelyföld neve vagy a területi autonómia, és máris habzó szájjal, üvöltve védik Románia veszélyben lévő területi integritását. Egy volt kormányfő – Petre Roman – odáig is elmegy, hogy révülten a levegőbe meredve Jugoszlávia sorsával példálózik, hiszen ott is a szeparatizmus feléledése vezetett el az ország széthullásához. És így tovább, nem túl szellemesen, legtöbbször tájékozatlanul, de mély hazaffyúi meggyőződéssel védve a veszélybe kerülő hazát.
A sors kifogyhatatlan kegyelméből éppen most kerül napirendre az ország régiókra való újrafelosztása. Ami azt is jelenti, hogy a régiók nagyobb önállósághoz, függetlenséghez jutnak, maguk dönthetnek helyi problémáikról, maguk pályázhatnak az uniós alapokra. Épp az elmúlt napokban folyt egyre élesebb vita az Európai Unióban a kohéziós alapokról, s felmerült az is, hogy mi legyen azon országokkal – az elsők között Romániával –, amelyek az elmúlt évtized tapasztalatai szerint a nekik járó összeg felét, negyedét sem kaphatták meg. Ezen fel lehet hördülni, mindent lehet, csak a brüsszeli bürokráciát okolni nem, hiszen voltak kormányok Romániában, amelyek egyszerűen képtelenek voltak pályázni. Korántsem a szakértelem hiánya miatt – egyszerűen nem voltak érdekeltek, a sorozatos botrányok bizonyították, hogy Brüsszel ebben az esetben komolyan veszi a dolgot, tehát nem lehet mondvacsinált ürügyekkel lehívni pénzeket, nem lehet fantomcégek nevében pályázni stb.
Ez a helyzet a régiók esetében változhat, hiszen előtérbe kerülhetnek a helyi érdekek, megszűnik Bukarest mindenható fennhatósága, a „redisztribúció”, amelyet még a szocializmusból örököltünk. Az újraelosztás bebizonyította, hogy működésképtelen, s ráadásul a korrupció melegágya, hiszen a megyék állandóan azért küzdöttek – megengedett vagy megengedhetetlen eszközökkel –, hogy az általuk leadott adókból minél többet visszakaphassanak. Ez a helyzet csak az elosztóknak kedvezett. Most változik. Nem mindegy, persze, hogy miként alakítják ki ezeket a régiókat...