Arról, hogy bajban vagyunk, az EU-ban is sűrűn beszélnek, de nem is szükséges ehhez a médiát bújni: ki-ki a saját bőrén észlelheti a sorozatos megszorításokat – s a nagy gondunk az, hogy a neheze még hátravan. A gazdasági válság ráépül egy erkölcsi válságra, s hogy melyik veszélyesebb, annak boncolgatásától már fejre álltak elemző politológusok, szociológusok, és még az urológusok is magukra vizeltek. Elismerhető, hogy nehéz ebben a koromsötétben tájékozódni – de mindennek ellenére címerünk, benne a Nap és a Hold (amelyek feladata köztudomásúlag a világosság terjesztése és a sötétség oszlatása) nagyon sérti egyesek szemét. Érthető: sötétben jobban lehet lopni és a népet félrevezetni...
Hogy az erkölcsi hanyatlás alsó fokát is elértük, jól jelzi a tény, hogy egy országépítő közösség szimbólumát – a székely zászlót – minden büntetés nélkül rongynak nevezhetik egy rongy ország rongy politikusai. A heves vitában nem veszik észre, hogy az erkölcs hiánya tönkreteszi a gazdasági életet, megöli a munkamorált, megfosztja munkája gyümölcsétől a termelőt, aki joggal kérdezheti: mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?
Ideje lenne már békében és szabadságban élni, hogy szabadon használhassuk nemzeti jelképeinket, anyanyelvünket, és megbecsüljék mások is szokásainkat, valahogy úgy, ahogy Petőfi is megénekelte:
Békét, békét a világnak, de ne zsarnokkéztől,
Békét csupán a szabadság felszentelt kezéből!
TÖLGYES LAJOS, Brassó–Sepsibükszád