A nagy júniusi ,,mineriáda" maradt a legemlékezetesebb ama zűrzavaros időkből, amikor Bukarestre több mint tízezer Zsil-völgyi vájárt szabadítottak rá, akik kedvükre garázdálkodhattak, gyilkolhattak, törhettek-zúzhattak a fővárosban. Mindez a nyilvánosság előtt zajlott, s a világ döbbenten figyelhette, miként vandálkodnak a bányászok, hogyan bántalmaznak békés polgárokat, hogyan dúlják fel ellenzéki pártok székházait, prédálják fel az egyetemek berendezéseit, hogyan hatolnak be a frissiben megalakult ,,demokratikus" törvényhozás épületébe. Tehették, hiszen vezetőik nem csak az ország akkori két vezetőjével, Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel cimboráltak, hanem a frissiben újraalakított szekuritátéval és a rendőrséggel is. Cáfolhatatlan bizonyítékok vannak arra, hogy a vájárok csákányos-fejszés-dorongos csapatait bányászgúnyába öltözött belügyesek vezették. A forgatókönyvet pedig Ion Iliescu és Petre Roman írta, s csupán a sors fintora az, hogy az utóbbi nagy politikai tündöklésének is egy ,,mineriáda" vetett véget. Minden kétséget kizáróan megállapítható immár, hogy a demokratikus változásnak, népforradalomnak nevezett ’89-es változások (államcsíny?) után maga Iliescu szervezett posztkommunista ellenforradalmat, hogy elejét vegye a valódi demokratikus átalakulásoknak, letörje az éppen megerősödni látszó ellenzéket, a történelmi pártok újjászületését és térnyerését. Székházaik ezért váltak a randalírozók prédájává, s ezért terjesztettek olyan képtelenségeket a ,,szabad" televízióban, miszerint egy burzsoá restauráció bűnbarlangjai lennének azok.

Iliescu gyorsan talált ideológiai alapot a bányászok behívására, állítván, hogy legionárius lázadás készül a fővárosban, s azt le kell törnie ,,a munkásosztály legforradalmibb élcsapatának", a bányászseregnek. Háromnapi terror után sikerült is ez, a törvénytelenségek százait elkövető vájárok úgy utazhattak haza, hogy hitték, ők mentették meg az országot, hiszen cselekedeteiket megköszönte az államfő. Hősöknek tekintették magukat, s később úgy érezték, nekik immár mindent szabad, tettek is hát néhány látogatást Bukarestbe vagy Bukarest irányába, az utolsót páncélosokkal kellett megállítani.

A júniusi ,,mineriádának" hivatalosan négy halálos áldozata volt, de elfogulatlan kutatók ma ötvenről beszélnek. S nincs számonkérés, nincs felelősségre vonás. Miron Cozma bányászvezér ugyan ül, de mi van az igazi kitermelőkkel és levezénylőkkel?