Pârgariu Péter a Bákó megyei Újfaluban csángó magyar családban született, 1975-től él Kézdivásárhelyen, előbb a csavargyárban segédmunkásként, majd tizennyolc esztendeig a szigetelőgyár szerszámműhelyében dolgozott. Gyermekkorában postagalambokat, majd nyulakat nevelt.
Az 1989-es rendszerváltás után otthagyta a gyárat, és magánvállalkozásba kezdett, egy bárt és pár üzletet működtetett, de menet közben lemondott azokról. 2002-től tagja a Columba Kisállattenyésztők Egyesületének, jelenleg ő az egyik eredményes nyúltenyésztője.
Elmondása szerint az egyesületi tagok között nagyon kevés a nyulász. Pârgariu Péter kizárólag törzskönyvezett fajállatokat nevel, állománya Németországból származik. Azt is elmondta, hogy egy fajnyúl Németországban 150–200 euróba kerül.
A nyúltenyésztést tizenegy esztendővel ezelőtt bécsi kékkel, új-zélandival, német fehér óriással, német óriás szürkével, francia ezüsttel és tarka lepkével kezdte, de hogy jobban oda tudjon figyelni a fajtisztaságra, jelenleg csak három fajt nevel: német óriás szürke, tarka lepke és oroszlánfejű nyuszi. Utóbbiakat azért tartja, hogy a szokásos februári házi kiál1ításukon a gyermekeknek örömet szerezzen, hiszen ez a kicsik kedvenc nyuszija.
Kérdésünkre, hogy mekkora súlyt ért el a legnagyobb példányával, azt válaszolta: egy német óriással 10,73 kg-ot, de tőle vásárolt példányok a tizenhárom kg-ot is elérték. A tarka lepkéknél a standardsúly a 6,5 kg, nála a 7–7,5 kg-ot is elérik. A sikeres tenyésztő négy klubtársával együtt a múlt év végén Craiován megszervezett országos kiállításon is bemutatkozott. Pârgariu Péter egyik nyulát a zsűri kilencvenhat ponttal értékelte, ami a nyulászok között nagyon szép eredménynek számít.
A nyúlbetegségek közül a legveszélyesebb a puffadás – mondotta –, amiből nagyon nehéz megmenteni a fiókákat. Azt tapasztalta, hogy a nyulaknak gyenge a szívük, „nyúlszívűek”, ezért legalább három hónapig nem szabad őket elmozdítani arról a helyről, ahol születtek, ha el akarjuk választani a szülőktől, az anyanyulat kell kivenni a ketrecből, nem pedig fordítva.
A nyulak takarmányozása nem kis pénzbe kerül, főleg tavaly nagyon drága volt a takarmány, Pârgariu Péter nem rendelkezik saját mezőgazdasági területtel, ezért kénytelen megvásárolni a téli eledelt. A száraz takarmány – főleg lucerna – mellett vegyesen búzát, árpát, kukoricát és tápot ad a nyulaknak.
A tenyésztő szívesen segít a kezdő, fiatal nyulászoknak jó tanácsokkal és nyúlfiakkal. Lakásának egyik sarkában az utóbbi években országos versenyeken kapott serlegek, érmek és oklevelek sorakoznak. Nincs kedvenc serlege, valamennyi díjára nagyon büszke, mivel úgy érzi, munkáját értékelik. Azt is elmondta: hobbiból és nem pénzszerzési céllal foglalkozik nyúltenyésztéssel, évente csupán két-három példányt értékesít, aminek az árából takarmányt vásárol. Ritkán szokott egy-egy nyulat levágni saját használatra, mivel ezek drága állatok, anyagilag jobban jár, ha élve értékesíti. A nyulak mellett fajtyúkokat is nevel, de a nyúltenyésztéssel szeret a leginkább foglalkozni.
