Nagy István kézdivásárhelyi mérnök, a Columba Kisállattenyésztő Egyesület elnöke pedagógus családból származik. Gyermekkorában kacagógerléket tartott, majd nekiállt nyulászkodni, kezdettől fogva kaliforniai fajnyulakkal.
Emlékezete szerint a családban nem volt kisállattenyésztő, de ő már kisgyermek korában kikövetelte, hogy valamilyen állatot tarthasson. Erre lehetősége is volt, hiszen otthonuk az egyik udvartérben található. A mérnöki egyetem elvégzése után, 1982-ben került haza szülővárosába, és akkor kezdett el komolyabban foglalkozni a kisállattenyésztéssel.
Előbb fajtyúkokat és nyulakat tartott, majd, miután 2002-ben a Columba egyesület tagja lett, bővítette állományát nagy testű, repülni nem tudó, 1,5 kg súlyú francia Mondain fajgalambokkal és papagájokkal. Utóbbiak két éve vannak nála, és Ausztrália déli részéről származnak. Már tojtak, de nem költötték ki. Egy törpe kecskéje is van, Johnny, mindössze 7,5 kg-os, a háztáji őrzője pedig a német juhász Linda.
Elmondása szerint a kisállattartáshoz szeretet kell, időt kell rá szánni, és azt sem kell elfelejteni, hogy anyagi áldozatokkal is jár. Munkahelyi elfoglaltsága miatt főleg hét végeken foglalkozik állataival, akkor takarítja ki a ketreceket, és készíti elő egy hétre az eledelt. Jelenleg a nyulakon kívül négyfajta fajtyúkot tart. Tavaly eldöntötte, hogy egy fajtából, a New Hampshire-ből két külön családot tart, mivel ezek a kedvencei, nagyon jól nőnek, szépek, és évente kétszáz tojást is tojnak. Ezenkívül fehér Brahmákat és Sussexeket nevel. A Brahmák inkább díszállatok, nem ajánlottak bármilyen tyúkudvarba, kényesek a tisztaságra, és födött helyen kell őket tartani.
Nagy István kedvencei a tyúkok, azokkal érte el a legnagyobb sikert. Akárcsak a galambokat, a tyúkokat is gyűrűvel jelölik – mondotta –, minden évnek megvan az évszám mellett a megfelelő színe, és a gyűrűn az Európai Unióban is bejegyzett szám található. A csirkéket két hónapos korukban gyűrűzik fel.
Nagy Istvánnak örömére szolgál, hogy Kézdiszéken sok embert rá tudott venni a fajállatok tartására, a városon kívül a közeli falvakban is nevelnek New Hampshire és Sussex tyúkokat. Míg a falusi keverék tyúkok évente száz-száztíz tojást tojnak, a New Hampshire kétszázat is. A Brahmák dísztyúkok, évente csak hatvanat tojnak, nem ajánlottak haszonállatoknak.
A nyulak közül német óriást, valamint szürke és tarka lepkét tart. Tenyésztésük bonyolultabb, mint a tyúkoké, nehezebben is szaporodnak, és többet kell foglalkozni velük. Aki levágásra akarja nevelni, középtermetű nyulakat tartson – árulta el jó tanácsként. A nyulakat két-három hónapos korukban a fülükön tetoválják, az ország jele, az egyesület és a tenyésztő száma kerül rá, így bárhol lehet azonosítani. A másik fülre a nyúl számát és születési adatait tetoválják.
A nyulakra a legveszélyesebb betegség az agyvérzés, de ha minden évben megkapják a védőoltást, kizárt a tömeges pusztulás – vélekedett a tenyésztő. A költöztetés, a szállítás is megviseli őket.
A galambokat a nagyatádi testvérklubtól kapta. Eddigi díjai közül a vándorserlegre, valamint a nemzetközi és országos kiállításokon kapott kupákra a legbüszkébb, tavalyi éve volt a legeredményesebb, hiszen négy bajnoki címet szerzett. Csak az kezdjen kisállattartásba, aki szívből és nem muszájból csinálja – vélekedett –, hiszen kevés az anyagi haszon, nem pénzért, hanem hobbiból, szeretetből kell ezt művelni.
Nagy Istvánnak két, egyetemet végzett fia van, a kisebbik jobban vonzódott a kisállatok iránt, a nagyobbik nem foglalkozott velük. Néhány éve mindketten Kolozsváron élnek, az állatok iránti szeretet pedig őket is megragadta, a nagyobbik tarantula pókot, a kisebbik vadászgörényt tart.
