A polgárközeli rendőrség a rendfenntartó intézmény egyik osztályának neve, de 1989 után nyilván az egész rendőrség arra törekedett, hogy minél polgárbarátabbnak tűnjék. Elődjének ugyanis meglehetősen sok volt a rovásán, jogállami körülmények közt valóságos átlényegülésre volt szükség ahhoz, hogy beilleszkedhessen az új rendbe.
Hogy ez mennyire sikerült neki, most nem részletezném, mindössze egy észrevételemet ajánlanám a nyilvánosság figyelmébe.
Negyedszer láttam két hét leforgása alatt, hogy rendőrök iskoláskorú gyerekeket leckéztetnek a megyeszékhely utcáin. Isten látja lelkemet, egy kis korholás bizonyára elkel náluk, gondoltam, különösen hogy szemmel láthatóan a közlekedési rendőrség az, amely teszi a dolgát. Melyik szülő nem helyeselné, ha otthon milliószor elhangzó figyelmeztetését, miszerint körültekintően kell közlekedni, a zebrát használni az úton való átkeléskor stb., megerősítik a rend őrei is? Elvégre az autóforgalom egyre sűrűbb, sok a nem kellő óvatossággal és a kelleténél gyorsabban hajtó autós a városban. No de másodszor már feltűnt, hogy a rendőrök nem érik be a szép szóval, hanem jegyzőkönyvfelvétel is folyik, nevek, címek bediktálásával, személyazonossági kártyák elővételével, szabályos igazoltatással. Harmadszor olyan hatodikosféle gyerkőcök kihágását jegyzőkönyvezte a rendőr, negyedszer sem felnőttekről volt szó. A jegyzőkönyvezés pedig nem olcsó mulatság. Megkérdeztem: fejenkénti hetvenlejes pénzbírság kiszabásáról volt szó, az összeget 48 órán belüli kifizetés esetén megfelezik.
Hát mit mondjak, a mai kereseti viszonyok mellett én is megérezném, ha fiaim egy ilyen meglepetéssel állítanának haza. A városon lassan áthajtó rendőrautók sebességéből ítélve az ilyenszerű kihágásokon tetten érni a járókelőket ma kiemelt feladatuk lett. De azt nem szeretem, ami a lesben állásra hasonlít e viselkedésben. Nyaranta külföldön járva is tapasztaltam, hogy ott a csapdaállítás szokása nem dívik, merőben másként viselkednek a közlekedési rendőrök is.
Amondó vagyok, legalább a gyerekek esetében térjenek vissza a rend őrei a szóbeli korholáshoz. Hatásosabb lenne, és például nem utáltatná meg egy életre a „polgárközeli” intézményt velük. Nem idegenednek el attól, aminek segédkezet kellene nyújtaniuk majd, ha felnőnek, a bűnözés és a szabályszegés megfékezése érdekében.
B. KOVÁCS ANDRÁS
