Amikor az egykoron önálló Kilyénről esik szó, élénkebb a képzelet, mint a mindennapok valósága. Két évtizede annak, hogy a tervezők olyan hídról álmodtak, mely Kilyént összekötné a város déli kijáratával azon a lankán át, melyet az Olton áthajló rozoga kilyéni hídon egyre kockázatosabb megközelíteni.
Jelképes vagy valódi hídról van szó? – kérdeztük Török Arankát, aki a tavalyi városi önkormányzati változások után is megnyerte a kilyéniek bizalmát, így erre a ciklusra is falufelelőse a településnek. A jelképes hidat nem szeretném túl nyomatékosan emlegetni – mondta Török Aranka –, mert élő és állandó a kapcsolat a városi tanács és képviseletünk között, az egyetlen, ami ellen kevésbé lehet hadakozni, a mind erőtlenebb pénzügyi helyzet, hisz a pénz az önkormányzat számára is inkább csepeg, mintsem folyik.
Infrastruktúra kell a vendégforgalomhoz
Török Aranka falufelelős: Az ivóvíz bevezetésének költségeit megoldotta a városvezetés, s a következő óhajunk a szennyvízcsatorna megépítése lenne. Sepsiszentgyörgy része volnánk, másrészt ez a település idegenforgalmi szempontból sem elhanyagolható. Az Olt közelsége, az épített örökség – világörökséghez méltó színvonalú az állami pénzen restaurált unitárius templomunk –, a falu biozöldségeket előállító kertészeti hálózata, emlékhelyek, szellemi és kulturális örökség várná az ide érkezőt, amihez azonban jól működő infrastruktúra szükséges. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester legutóbbi gyűlésünkön azt mondta, hogy elsődleges fontosságú lesz itt az esővíz-elvezető és a csatornahálózat kiépítése, mert kiadós eső és hóolvadás idején a belvizek miatt hátrányos helyzetbe kerül Kilyén alacsonyabban fekvő része, az udvarokat, zöldségeskerteket, a családi házak pincéit gyakran felveszi a víz. Ezt követné majd a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítése. Mi, a szomszédos Szotyor is, az önkormányzati üléseken nem szavazhatunk, de kérhetünk. Sok apró gondunk van: többek között a ravatalozóház, hiszen ránk is érvényesek lesznek hamarosan az uniós elvárások. Túl vagyunk az óvoda épületének belső felújításán, s ebben az évben az iskola épületével kellene folytatni: a tetőzet felújításával, külső-belső tatarozással.
Volt – anno – egy olyan elképzelése a városfejlesztés tervezőinek, hogy ha egy kilyéni korszerű Olt-híd elkészülhetne, lehetőség nyílna a vendégfogalmi szempontból is fontos körfogalom kialakítására, az Olt lankájának üdülésre-pihenésre alkalmas kiépítésére-rendezésére. A falu délnyugati szélén a IV. századból származó település maradványai kerültek napvilágra. A leletanyag azt bizonyítja, hogy ezt a helyet a múlt ezred elején is lakták, de megfordult itt a népvándorlás kori germán (gót) népesség is. Jeles személyek-események kapcsolódnak a településhez. Innen származott a Ferencz család, Ferencz József (1835–1928), az unitárius egyház 23. püspöke büszkeséggel viselte a kilyéni előnevet. Itt hunyt el Halmágyi István (1719–1785), a neves erdélyi naplóíró. Idevaló a Czakó család szülöttje, Kilyéni Czakó Ádám (1821–1900) 1848-as honvéd hadnagy. Látnivaló a református templom késő reneszánsz főbejárata, harangtornyában a műkincs értékű Kiss-féle harang. Az épület előtt áll a település emlékkopjája (János Jakab munkája, 1995), ahová minden évben március 15-én a virágokat helyezik el. Megtekinthetjük a temetőben Szilágyi László (1828–1849) negyvennyolcas nemzetőr faragott díszes síremlékét, a katolikus temetőben pedig az 1751-ből származó, párját ritkító kőkeresztet. Van Kilyénnek három építészettörténeti emléke is: a ridegebb empire stílust képviselő Székely–Potsa-kúria, az 1813-ban épült Czakó-ház és a részben átalakított XVIII. századi Szilágyi-kúria.
Egyre élénkebb művelődési élet
Ha nem is lehet kimondottan kilyéni népdalokról beszélni, ez nem jelenti azt, hogy ne vegye szájára a helyben sikerrel működő dalcsoport az alsó-háromszéki népdalokat, melyeket megőrzött a kilyéni nép is! Erre alapozták a helybeli két műkedvelő csoport megalakítását, a fiatalok és az idősebbek dalcsoportját, ami nem volt könnyű feladat egy városközeli, részben polgáriasodott környezetben. A fiatalok csoportjára hárult az idei farsang megszervezésének feladata. Népi öltözetben, farsangi bábuval és énekszóval indultak a kultúrotthonból, végigjárták a falut. Régi szokás szerint megnyíltak a kapuk is, kínálmáció és pénz is került a gyűjtőknek. Jól fogott a kolbász, a szalonna, a tojás. Este megterült az asztal a kultúrházban: készült tojásrántotta, édesség, sütemény, az összegyűlt pénzből a nyáron kirándulást szerveznek a farsangoló fiataloknak. A tapasztalat azt mutatta, érdemes felújítani ezt a régi hagyományt, elhatározták, hogy jövőben szekerekkel, a felnőttek bevonásával farsangolnak, úgy ahogyan az valamikor szokás volt ebben a faluban. Kilyén testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Sárpilissel, falunapokon helyi műsorral fogadják a vendégeket. E helyi mozgalom élére állt a falufelelős asszony férjével, Török Mihállyal együtt: hagyományápoló szándékkal osztovátát akarnak beállítani, hiszen akad, aki megmutatja majd a fiatalabbaknak, milyen szép dolgok készülhetnek a régi szövőszéken. Nem szeretnénk, ha megmosolyogna valaki – mondták –, de csoportunkban még azt is megtanulta egy-egy fiatal, miként kell felvarrni egy gombot a ruházatra.
– A lényeg az – hangsúlyozta Török Mihály –, hogy mozgás van a faluban, van élet, olyan lelkesen és pontosan jönnek szereplőink a hetente kétszeri próbákra és a foglalkozásokra, szinte hihetetlen. Sikeresen és jó hangulatban zajlott a kosaras bál is. Dalcsoportunk fellépett a sepsiszentgyörgyi Olt negyedi református templomban az imahét alkalmával, és nagyon örvendünk annak az erkölcsi támogatásnak, amit az Állomás negyedi Szent Benedek-plébániától, személyesen Hajdú János főesperes úrtól kaptunk-kapunk, ugyanis ennek a plébániának a filiája a kilyéni katolikus kisközösség.
Más óhajaikat is elmondták a szervezők, mert nemcsak az énekeseket, az ő munkájukat is külön elismerés illeti. Székely ruhákat készíttetnek a csoportoknak, lehetőleg olyan színösszetételben, amilyent valamikor itt a környéken, Alsó-Háromszéken viseltek a fiatalok és a középkorúak, erre pályáztak, s újabb anyagi forrásokat keresnek.
Szorgos törpék, virágok között
Bekopogtattunk a kilyéni óvodába, ahol huszonkét gyerek élénken figyelte az óvónéni szavait. Az összevont csoport minden kis tagja hangos köszönéssel fogadott, távozáskor pedig énekkel ajándékoztak meg. Az óvónő bemutatta a szépen kijavított ikertermet, a gyerekeket kérdeztük, mit szeretnének, amire egyhangúlag azt válaszolták: játékokat, új játékokat! A szegedi Fénysugár katolikus óvoda juttatott ide gyerekjátékokat, az óvó néni pedig behozta saját kirakósait. Számunkra érthetetlen, miképpen hiányozhat a játék egy óvodából, ahol az a közösségi tevékenység nélkülözhetetlen kelléke.
– Szép volt a kisgyerekek kilyéni farsangja, amit a sepsiszentgyörgyi Hófehérke óvoda Csicsergős csoportjával közösen rendeztünk meg a városban – mondta Beder Jolán óvónő. – Mihály Pál zenélt és néhány néptáncot is betanított a gyerekeknek, érdekes jelmezes bemutatkozást tartottunk, eszem-iszommal zártunk, mert hát arról is szól a farsang. Hogy a kilyéniek is láthassák a kicsinyek műsorát, bemutattuk a helybeli kultúrotthonban.
Bár még itt-ott látható egy-egy hófolt, Kilyénben mégis lehetett ritka és szép virágokban gyönyörködni, hiszen többen foglalkoznak virágtermesztéssel. Fekete Zoltán kertésznél az apró, fehér virágait bontó Bacopa nevű növényben gyönyörködtünk. Vendégfogadónk egyébként a helybeli református egyházközség gondnoka is. Társaságában beszélgettünk Egyed K. Lászlóval, Kilyén 367 egyháztagjának lelkipásztorával, akit presbitériumával együtt a hogyan tovább érdekel, ugyanis túl azon, hogy önerőből és holland segítséggel megújult a település temploma, gyülekezeti háza, lelkészi lakja, no meg a sikeresnek mondható egyetemes imahéten, régebbi elképzelésüket igyekeznek valóra váltani: egyházi mellékkertészet létesítésén dolgoznak.
– Zöldséggel és gyümölcskertészettel szeretnénk foglalkozni – mondta a lelkész –, de ennek most még csak az elején járunk. Ötszáz tő nagyenyedi származású nemes feketeribizli-bokor már a földben az egyház tulajdonában lévő földterület egy részén, amelynek bekerítése is idei gondjaink között szerepel.
– Ezt az egyházi mellékgazdaságot nem a hívek kepéjéből létesítjük – jegyezte meg a félreértések elkerülése végett Fekete Zoltán gondnok –, hanem az emmeni holland segélycsoport anyagi támogatásából. A majdani jövedelmet kimondottan az egyház és az ott foglalkoztatott szegényebb rendű családok megsegítésére fogják felajánlani a hollandok.
