Varjúvár
,,Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörű mindenkinek, aki ezt látja.
Melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra.
Ezt szeretném megérni épségben, egészségben.
És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én — mulandó ember —, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágzó gyep alatt.
Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim lépteit és boldog kacagását.
De keserű lesz az életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet, keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is, átkozott.
Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, és szétszóródnak az utánam jövő ifjak és unokák, unokáim unokái.
Átkozott lesz akkor az én pihenésem itt, a tölgyesek alatt, magános idegenségben.
Ettől félek én félelemmel és rettentő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én otthonomban, mely az én szeretetem köveiből épült.
Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékaimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt, a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtől."
