Pál apostol többször is nyilatkozik erről, félreérthetetlen módon. A korinthusi gyülekezetnek például ezt írja: »asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetben«. Timoteusnak pedig azt hozza tudomására: »A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben«... Ezek ismeretében nem is csoda, ha sokan a nők lebecsülését érzik az »asszonyi állat« kifejezésben... amikor Károli Gáspár fordítása készült, az állat szónak egészen más volt a jelentése, mint napjainkban...” Azt a tényt, hogy az ókori Görögország férfiai is le- és megalázták női társainkat, nem a tudós férfiútól tudom, aki az MTA Anyanyelvi Bizottságának 1960–1990 között elnöke volt. Tóth M. Ildikó tudománynépszerűsítő sorozatában olvastam... Nyelték mérgüket a férfiak, de ami az istennek való áldozat, az szent, hát hallgattak. Egyébként igen szigorú erkölcsi szabályokat kényszerítettek rájuk. Két feladatot kellett hibátlanul teljesíteniük: ellátni a családot, a családi gazdaságot, amelynek oikosz volt a neve, és utódokat szülni. Az állam még a szabad polgárnők szexuális életébe is beleszólt...
Több mint kétezer esztendő teltével merem mondani a mai ünnepen: a mi nőink nem mitológiai istennők, nem hárpiák és nem fúriák! A mi nőink is egyre szomorúbbak, gondterheltebbek, védtelenebbek – gonosz, álnok, basáskodó munkaadójuk viselkedése okán, aki fizikailag, erkölcsileg is „kizsákmányolja” őket. Hallgatnak, nem jelentgetnek, hogy mentsék a családot, a kevés bérüket. És egyre védtelenebbek a sötétben, parkokban, gyér forgalmú utcákon. Az elmúlt év eseményeire  felfigyelve civil szervezetek  szerveztek tüntetéseket életük, testi biztonságuk érdekében! És mégis mosolyogva, őszintén üzenem iskolák, üzemek, kórházak, üzletek, hivatalok gondjaikban is szép Nőinek: Köszönünk minden szépet és jót, mit értünk, férfiakért tesztek!