Az ún. egybesült húsokat – lehet marha, sertés, birka, csirke, kacsa – tulajdonképpen bő lében párolják, nem sütik ropogósra. Közkedveltek a különféle vagdaltak, húsgombócok. Ismert ételük a főtt sertéscsülök, amelyet borsópürével és párolt savanyú káposztával tálalnak. Ünnepi különlegesség a bajor kenyértésztában sült sonka. A német konyhára jellemzőek a tejfölös, pikáns mártásban párolt, vadas jellegű ételek. Viszonylag sok sertéshúst fogyasztanak. Köretként sós burgonyát – gyakran egészben főzve –, gombócokat, burgonyapürét, zöldségeket adnak.
Salátáikhoz olajos, joghurtos, majonézes, kapros önteteket készítenek. A salátákat önálló fogásként fogyasztják. Desszertként gyümölcsös lepényeket, tortákat vagy margarinkrémes tejszínes tortát készítenek. Igazi különlegesség a tejszínes túró­krémtortájuk. A franciáktól és a svájciaktól átvették a sajtfogyasztás szokását.
Sokféle és jó minőségű kenyeret, péksüteményt készítenek, ezek közül kedveltebbek a barna rozslisztből sütött termékek. Kávéjuk a hosszúra főzött és viszonylag gyenge filterkávé, ehhez több kávé kell, de az átfolyó forró víz nem lúgozza ki nagyon. A kávéhoz tejet vagy tejszínt adnak. A sör nemzeti italuk, de – elsősorban a Rajna mentén – jó minőségű borokat is termelnek. A fehérborokat jól behűtve fogyasztják.

Pfalzi burgonyaleves
Hozzávalók: 1 kg burgonya, 2 murok, 1 kis szál póréhagyma, 1 kisebb zeller, 1 vöröshagyma, 5 dkg füstölt szalonna, 1,5 l húsleves, 1 kk morzsolt majoránna, fél csokor petrezselyem, 1,5 dl tejszín vagy tejföl, 6 virsli (vagy frankfurti), 4 szelet fehér kenyér, 1 evőkanál vaj, só, bors.
Elkészítése. Tisztítsuk meg a hozzávalókat és daraboljuk fel. Kockázzuk fel a szalonnát, olvasszuk ki a zsírját. Pirítsuk meg benne először a hagymát, aztán a zöldséget. Végül adjuk hozzá a burgonyát, és kevergetve pirítsuk 2 percig. Öntsük hozzá a húslevest. Majoránnával, sóval és borssal fűszerezzük. Főzzük fedő alatt, alacsony hőfokon 25 percig. Mossuk meg a petrezselymet, töröljük szárazra, és vágjuk fel apróra. Passzírozzuk át a levest szűrőn, vagy pépesítsük mixerben, és tegyük egy levesestálba. Adjuk hozzá a virslit tetszés szerint egészben vagy felkarikázva. Öntsük rá a tejszínt, és szórjuk rá a petrezselymet. Vágjuk a kenyérszeleteket apró kockákra, és egy serpenyőben vajon süssük aranybarnára. A levessel együtt tálaljuk.

Sertéscsülök
Hozzávalók: 1 kg sertéscsülök, 2 szál murok, petrezselyem, 2 vöröshagyma, 1 kávéskanál köménymag, 0,5 dl ecet, 3 dl víz, bors, só.
Elkészítése. Mossuk meg a sertéscsülköket, töröljük szárazra, és dörzsöljük be sóval. Tisztítsuk meg a murkot, mossuk meg, és vágjuk vastag szeletekre. Mos­suk meg a petrezselyem zöldjét. Tisztítsuk meg a hagymát, és negyedeljük fel. Tegyük egy lábasba először a csülköket, majd a murkot, a petrezselymet, a hagymát és a köménymagot. Öntsük rá az ece­tet és a vizet. Először forraljuk fel, majd pároljuk alacsony hőfokon kb. másfél óráig. Végül vegyük ki a csülköket, és tegyük előmelegített tálra. Tartsuk melegen. Szitán törjük át a levét, s ha kell, főzzük sűrűbbre. Borsozzuk meg, majd tálaljuk a csülkökkel. Lencse vagy savanyú káposzta illik hozzá.

Fekete-erdei meggytorta
Hozzávalók: a piskótatésztához: hét tojás, 6 dkg vaj, 15 dkg liszt, 5 dkg kukoricakeményítő, 5 dkg kakaópor, 25 dkg cukor, sütőpapír; a töltelékhez: 70 dkg meggy (vagy egy üveg kimagozott meggybefőtt, kb. 45 dkg), 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 cső fahéj, 2 lap színtelen zselatin, 3,5 evőkanál cseresznyepálinka, 1 l tejszín, 1 csomag vaníliás cukor, 2 csomag habfixáló, 1 tábla csokoládé.
Elkészítése. Tegyük a tojásokat és a cukrot egy tálba, állítsuk meleg vízfürdőbe, és verjük habverővel, amíg meglangyosodik. Vegyük ki a tálat a vízfürdőből, és verjük további 8 percig, hogy krém­szerű legyen. Melegítsük elő a sütőt. Olvasszuk fel a vajat. Szitáljuk össze a lisztet, a kukoricakeményítőt és a kakaóport, és keverjük hozzá a tojáshoz. Végül lassan öntsük hozzá a folyékony vajat. Béleljünk ki egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, töltsük bele a tésztát, simítsuk el a tetejét, majd süssük 30–35 percig. Amikor a piskóta kihűlt, vágjuk el vízszintesen három egyenlő részre. A töltelékhez mossuk meg a friss meggyet, távolítsuk el a szárát, és magozzuk ki. Főzzük fel 2 dl vízben, majd hagyjuk kihűlni. Szűrjük le, közben a levét fogjuk fel (ha meggykompótot használunk, ugyanígy járjunk el). Forrósítsuk fel a levet a szegfűszeggel és a fahéjjal. Néhány perc múlva vegyük ki a fahéjcsövet. Áztassuk be a zselatint, nyomkodjuk ki, és sűrítsük be vele a még meleg gyümölcslevet. Csöpögtessünk cseresznyepálinkát az alsó tortalapra, és kenjük rá a besűrített meggyszirup felét. Tegyük rá a meggy felét. Verjünk a tejszínből kemény habot, és adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a habfixálót. Kenjük a hab negyedét a meggyre. Ezt megismételjük a második  lappal is, végül a tetejére tesszük a harmadikat, vonjuk be a maradék tejszínhabbal a torta tetejét és oldalát. Egy kevés habot töltsünk habzsákba. Reszeljük az egész tábla csokoládét a tortára. Díszítsük a habzsákból kinyomott habbal és a félretett meggyszemekkel. Tartsuk a tortát a hűtőben – másnap a legfinomabb.

A német konyha érdekességei
* Tulajdonképpen nem is beszélhetünk egységes „német konyháról”, annyira különbözőek lehetnek az ételek egyik régiótól a másikig, erős hatásokkal a szomszédos népektől. Ami közös, az a nehéz, zsíros ételek szeretete, ami az ország viszonylag északi fekvésével magyarázható, a téli zord időben fontos volt a kalóriapótlás, de például erre vezethető vissza az is, hogy a német konyhában mennyire kedvelik a savanyú káposztát, amelynek fogyasztása a téli C-vitamin-pótlást segíti elő.
* Hagyományosan az ebéd a fő étkezés, amit 12 és 14 óra között fogyasztanak el. A vacsora leggyakrabban csak néhány falat vagy egy szendvics. Az utóbbi idők változó munkabeosztása viszont oda vezetett, hogy ma már a főétkezés estére tolódott. Reggelire többnyire zsemlét, pirítóst vagy kenyeret fogyasztanak mézzel, lekvárral, néhány szelet felvágottal vagy sajttal. Nagyon kedvelt a müzli tejjel, joghurttal vagy más tejtermékkel.
* Fűszerek. A mustár kedvelt velejárója a kolbászoknak, és gyakran nagyon erős. Az ország déli részén ismert egy édes változata (Bajorországban nürnbergi, Ausztriában kremsi mustárnak nevezik), amit csaknem kizárólag a bajor fehérkolbászhoz és a Leberkäséhoz kínálnak. A fokhagyma, amelyet jellegzetes szaga miatt hosszú ideig kimondottan mellőztek, soha nem játszott számottevő szerepet a hagyományos német konyhaművészetben, az utóbbi évtizedekben azonban francia és olasz hatásra egyre erősödő népszerűségnek örvend. Általánosságban a német ételek sem túl erősek, sem túl fűszeresek, a kedvenc zöldfűszerek hagyományosan többek között a fokhagymaszár, a petrezselyem, a kakukkfű, a babérlevél és a metélőhagyma, fűszereik: a fehér bors, a boróka és a fűszerkömény. Az utóbbi időben teret nyert (főleg az olasz konyha hatására) az oregánó és a bazsalikom, valamint a csilipaprika.
* Németország régióinak gasztronómiai sajátosságai. Dél-és Nyugat-Németországban a határvidéken (Baden, Pfalz, Saar-vidék) a szomszédos francia Elzász erőteljes hatása érezhető. Itt a könnyedebb főzési stílus a jellemző, ami a délnyugati régiók kedvezőbb éghajlatára utal. Jellegzetes ételük a Flammkuchen (hagymás-szalonnás tejföllel megrakott, kemencében sült vékony kenyértészta), amihez rizlinget isznak. A savanyú káposztát fehérborral főzik. Feldolgozzák a Fekete-erdő vadjait, ilyen ételük az őzgerinc Baden-Baden módra, de a szőlőhegyek csigáit is eszik, a badeni csigalevesben például. A pfalzi spárgát az egész országba szállítják. * A svábok konyhája et­től eltérően kissé földhözragadtabb, mondhatni unalmasabb. Ott készítik az ökörszájsalátát, a felvágottsalátát, de a belsőségektől sem tartózkodnak úgy, mint a délnyugati régióban, fogyasztják a májat, a vesét, a pacalt, a borjúmirigyet. Sok édesvízi halat is esznek. * Amit egy tradicionális frankfurti almaborkocsmában felszolgálnak, az jellemző a hesseni konyhára. Ott a vendég választhat az almabor mellé ecetben pácolt, kézzel gyúrt sajtot, amit finomra vágott hagymával tálalnak, frankfurti zöld mártást (zöldfűszeres majonéz) héjában főtt burgonyával, frankfurti bordát savanyú káposztával és burgonyapürével vagy virslit mustárral, illetve tormával. * A bajor konyha a kulturális és földrajzi közelségnél fogva a cseh és az osztrák konyhával rokon. Erre példa a tésztafélék és a gombócok garmadája. Szintén jellemzőek a kitűnő húsételek, mint a ropogós bajor sertéssült, a burgonyagombóc (nyers burgonyából) és a káposztasaláta. * A frank konyha nem csak a nürnbergi ostyáról és a sült kolbászról híres. Nekik is van jellegzetes hússalátájuk, de kedvelt például a hússal töltött hagyma bambergi sörrel tálalva. * Az északnyugati régióban a gasztronómiára a tenger közelsége, a mélyföldek és meddők tulajdonságai nyomják rá bélyegüket. Jellegzetesek a burgonyaételek és a rozskenyér, a hajdinaételek, a halételek (füstölt angolna, hering), a nehéz sertéshúskolbászok. * Az észak-rajnai konyha egyik oldalról a közeli belga és holland befolyást mutatja, másik oldalról a Rajna völgyének különlegességét. A kölniek hagyományosan kedvelik a lóhúst (a rajnai Sauerbraten fő alapanyagát), értékelik a kék kagylót. * Az északkeleti régiók konyhája ízletes, és nem mentesülhetett az egykori szomszédok, mint például a keletporosz befolyás alól. Berlinből származik az Eisbein (főtt csülök), a Kasseler (pácolt, füstölt sertéskaraj vagy tarja), a Bockwurst (a mi virslinknek meg­felelő), a Bulette (húspogácsa) és a Currywurst (sült kolbász ketchupos currymártással). Brandenburg híres a tortáiról és süteményeiről. * A közép-német vidék (Szász-Anhalt, Tü­rin­gia és Szászország) mindenekelőtt ízletes konyhájáról és kitűnő söreiről híres. Szász-Anhalt az otthona a halberstädti kolbásznak, valamint olyan cukrászremekeknek, mint a salzwedeni fatörzstorta. Harz messze földön híres vadjairól és a harzi sajtról. Délen ezenkívül szőlőműveléssel és borkészítéssel is foglalkoznak. Türingia kolbászairól híres. Szászországban mind az osztrák, mind a cseh befolyás erős. Az osztrák kulturális közelség megmutatkozik a kávékülönlegességek kedvelésében, a finom süteményekben és az általános kávéházi tradíciókban.