MIHÁLY KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Pár évvel ezelőtt egy ismerősöm, aki megbízható barátnak álcázta magát, rávett, hogy több banktól kölcsönt vegyek fel anyagi gondjainak rendezésére.
A pénzt az utolsó lejig átadtam neki, ezt közjegyző előtt is elismerte, csakhogy kezességet is vállaltam érte egy önsegélyző pénztárnál, ami anyagi és lelki romlásba taszított. Ugyanis minden fogadkozása ellenére sem törlesztett, és a mai napig vonják a nyugdíjamból a tartozását. Ezúton szeretném felhívni a jóindulatú, segítőkész emberek figyelmét arra, hogy ezerszer gondolják meg, mi lehet a következménye egy meggondolatlan jótékonykodásnak.
S. ZOLTÁN, Kézdivásárhely. Valami nem úgy működik tavaly nyár óta, ahogy szeretnénk. Hogy vállalatok szűntek meg az elmúlt évek során, már megszoktuk. Hogy áruházakat építettek (hármat is), és ezzel gyengítették a helyi vállalkozókat, megszoktuk. Hogy városunkat képviselő sportcsapatok tűntek el (I. ligás kosárlabda és IV. ligás foci), valahogy eltűrjük. Hogy lassan a színház is a sportcsapatok sorsára jut, eltűrjük. De azt már nem, hogy dolgozni se hagyjanak (lásd a piacon kialakult helyzetet)! És azt sem kellene hagynunk, hogy ez a mesterségesen manipulált kisváros az utolsókat is elrúgja. Elegünk kezd lenni. És egyre többen vagyunk ebben a táborban. Eddig azért bűnhődtünk, mert nem RMDSZ-es vezetés volt a városban. Most meg azért, mert ismét ők kerültek a polcra. A háttérben levő mozgatórugót, rugókat ismeri a város. A szomorú az, hogy a mézesmadzagot tavaly is elhúzták az orrunk előtt, és a többség megint bedőlt a meséknek. Gyerekeink tömegesen menekülnek külföldre a jobb megélhetés reményében. A város üres, kihalt, szürke, és megöregedtek a benne lakók. Akik maradtak, azoknak maradt a reménytelenség, kilátástalanság, a kosz, a korrupció minden szinten. Vezetőink szédítenek, félrevezetnek. Mindig kimagyarázzák saját igazukat. De saját érdekeiket, saját zsebüket, baráti társaságukat soha nem felejtik. Ideje volna akkor is utcára vonulni, amikor a megélhetésünkről van szó, nemcsak a székelyzászlós vagy autonómiatüntetéseken. Arról a megélhetésről, amelyet nem lehet csak a kormány nyakába varrni. A helyi kiskirályoknak is lassan-lassan észre kellene venniük, hogy ők is pont annyira hibásak településeik életszínvonaláért, mint az épp hatalmon levő kormány...
KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. Székely népünk helyzete nem rózsás. Külső, de sajnos, belső meghasonlás is gyengíti. Segítségre van szükség. Sokféle javaslat, kiútkeresés felvetődött, én bővíteném ezt a sort. Ilyen helyzetben az Ég Urához kell fordulni – fohásszal, imával megtehető bármikor. Az imádkozzál és dolgozzál jegyében emberbaráti cselekedeteknek is helyük van. Isten segítse a székely népet!
