Ha valami nagyon jóban van részünk, vagy örömben, amikor nem tudjuk másképpen kifejezni, amit hallunk, akkor csupán csak ennyit mondunk: ez igen!
Készültünk Marosvásárhelyre. Több barátomnak, ismerősömnek mondottam: jertek ti is. A válasz általában lakonikus volt: Hát...
Aztán eljött március 10-e. Csendesen esett az eső, borult volt az ég. Az a bibliai történet járt az eszemben, amelyben a gazda meghívására – Jertek el... – úgy hangzott a válasz: „Szántóföldet vettem, öt iga ökröt vettem... nem mehetek, ments ki engem, feleséget vettem... és azért nem mehetek.” (Luk. 14–16). Aztán a gazda másokat hívatott, és megtelt a hajlék. Ezen gondolatok közepette érkeztünk Marosvásárhelyre. Hullott az eső, felhős volt a láthatár. De megkezdődött az ünnepség, és a vértanúk völgye megtelt több ezer emberrel. És elállott az eső.
Egyszerre megállott mellettem egy édesanya, kisgyermekét ölelve. Mellette még két gyermeke. Örömmel köszöntöttem az Erősdön szolgáló lelkipásztornőt, boldogan kérdeztem: itt vagytok négyen? „Nem négyen, itt vagyunk mind a heten” – válaszolta. Nem tudtam mást mondani: ez igen! Még fiatal az édesanya és édesapa, akik a kicsi, 151 lelkes református közösség lelkészi családjában öt szép, egészséges gyermeket nevelnek. A legnagyobb 14, a legkisebb 1 éves. Mind ott voltak Marosvásárhelyen, a jövőre gondolva, azért imádkozva! Lehet-e ennél örömteljesebb találkozás a sok ezer ember közösségében? Nem!
Hát kedves Ráduly Baka Zsuzsanna, köszönöm, hogy bizonyságot adtatok arról, hogy a gyermek áldás. Nem csak hirdetni kell az Igét, életvitelünkkel bizonyságot is kell tenni róla. Boldog húsvéti ünneplést kívánok (kívánunk) a nagy családnak. Legyen Isten áldása az ünnepi szolgálatodon és az egész családi, gyülekezeti életen. Nagy tisztelettel és szeretettel nyilvánosan köszöntelek. Igaz szívvel és nagy betűkkel írom: EZ IGEN!
Incze Sándor
nyugalmazott református lelkipásztor-esperes
