Szeretném megosztani az olvasókkal, hogy milyen árat fizetnek a magyarhermányi gazdák a seprűkötők után. A cigányság zöme űzi a seprűkötés mesterségét. Ehhez nyírfavessző és kávának való anyag szükséges, s mivel ezek az emberek nem rendelkeznek saját területtel, ahonnan mindezt beszerezhetnék, a gazdák magánterületeit mocskolják meg, olyannyira, hogy lehetetlen azokat megművelni miattuk meg a vaddisznók garázdálkodása miatt.
Magyarhermány 850 hektár erdős kaszálóval rendelkezik, melyet belepett a fiatal erdő, nagyobbrészt seprűkötésre alkalmas nyírfa. Ezek a fák biztosítanák a mai szennyezett világban a friss levegőt, amelyre még azoknak is szükségük van, akik pusztítják a természetet. A 15–20 méteres fákat méternyi magasságban fejszével és motorfűrésszel kaszabolják le, hogy ők hasznot húzzanak ebből. Több ezer fát tettek tönkre, irtottak ki azért, hogy a földön le tudják vágni róluk az ágakat, s a szemetet persze ott hagyták. Az ilyen körülmények között szerzett nyersanyagból megkötött seprűket furgonokkal szállítják a brassói és a medgyesi piacokra, de máshova is szerte az országban.
A pusztítás megfékezésére segítségért folyamodtunk a polgármesteri hivatalhoz, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy az ügyet átadták a rendőrségnek – de szerintem ez nem rájuk tartozik. A polgármesteri hivatalnak kellene megoldania e nehéz kérdést, éppen ezért még egy gazdatársammal kihallgatást kértünk. Az alpolgármester úr fogadott is, de mivel a cigányokról volt szó, tartózkodott a határozott állásfoglalástól. Úgy éreztük, a polgármesteri hivatal nem ismeri a helyzet súlyosságát, és kértük, hogy a tanács gazdasági szakembereit küldjék ki a helyszínre, hogy győződjenek meg a tarthatatlan állapotokról, és intézkedjenek. Mivel ezek magánterületek, és minden gazda adót fizet a sajátja után, kellene valamit lépni annak érdekében, hogy akiknek semmi közük hozzá, ne tegyék tönkre. Mert kaszálni nem lehet, ezeken a területeken 50–60 év múlva gyönyörű erdő lenne, ha sikerülne megakadályozni ezt a rettenetes természetrombolást. Egy olyan államban, ahol törvények szavatolják és védik a magántulajdont, nem megengedhető sem cigánynak, sem magyarnak, hogy ezeket a törvényeket lábbal tiporja, és az sem, hogy kivételezett személyek semmibe vegyék felebarátaik tulajdonát. A polgármesteri hivatalt is terheli a felelősség, hiszen azért szavaztunk rájuk, hogy érdekeinket képviseljék.
VIRÁG ANDRÁS, Magyarhermány