A március 12-i Háromszékben Prefektusi tájékoztató Băsescunak címmel megjelent cikkel kapcsolatban jutott néhány dolog eszembe. Sok esetben párhuzamot vonnak Székelyföld és Dél-Tirol között. Dél-Tirolnak autonómiája van.
Hogy milyen módon érték el, az hosszan tartó türelemjáték volt. Jó pár dolog, gyakorlatilag az egész folyamat megtalálható erről a YouTube-on (angol és német nyelvű dokumentumfelvételeket is láttam). De amíg az olasz központi kormányzat szóba nem állt a dél-tiroliakkal, majdhogynem polgárháborús viszonyok uralkodtak 1945 és 1952 között, és a feszültség a 60-as évek közepéig tartott. A dél-tiroli osztrákok a nyolcvanas években jutottak jobban szóhoz, amikor Sandro Pertini szocialista párti politikus volt az olasz államfő. Egy történetet megosztanék erről. Mindenfajta sportot szeretett az öregúr, de a csapatsportokat különösen. Az egyik hoki-világbajnokság és az osztrákok elleni meccs tétje a bent maradás volt az olasz csapat számára. Amelynek gerincét a dél-tiroliak alkották! A csapat edzője olasz volt, de a dél-tiroliakat németül irányította. A meccset megnyerték. Pertini államfő a mérkőzés után felkereste a csapat öltözőjét, és gratulált a játékosoknak. Rosszul tudott németül, de tett egy gesztust: az osztrákoknak anyanyelvükön mondott köszönetet. Ma már a Dél-Tirolban szolgáló olasz csendőrnek tudnia kell németül, és van helyiekből álló rendőrség is.
Minden népnek, nemzeti kisebbségnek megvan a maga jelképrendszere. Önöknek, székelyeknek, a szászoknak, a dél-tiroliaknak, szerbeknek, horvátoknak, a Magyarországon élő román honfitársainknak is. Nem értem ezt a bukaresti „nemzetféltést”. Hiszen Gyulán – ahol van például Nicolae Bălcescu nevű gimnázium és a román nemzetiségűek számára fontos több más intézmény is – nyugodtan használhatják nemzeti színeiket a románok, és nincsen „nemzetféltés” belőle... Ezúton tudatom, hogy az Önök iránt érzett szolidaritás okán – mivel Barót és Budafok-Tétény (Budapest XXII. kerülete) testvérvárosok – Budafok Önkormányzata a polgármesteri hivatal épületére kitűzette Székelyföld zászlaját.
A lényeg, amit mondani akarok: célszerű a dél-tiroliak példáját végigkövetni és az ő tapasztalatukból okulni. Kemény munkával, okos és józan politikával lehet elérni a Székelyföld területi autonómiáját. Ami természetesen nem csodaszer, de – bármilyen furcsának tűnik – stabilabbá teheti a román állam helyzetét. Hiszen a magyar közösség nem kíván többet, mint amit a gyulafehérvári gyűlés határozata megígért – furcsa, hogy erről az ottani többség elfeledtkezik!
PRINNER BÉLA, Nagykovácsi, Magyarország
