A kifogások sorában Kató Béla elsőként azt említette, hogy a kormány nem tanácskozott az egyházakkal, amelyek számára megnyugtató megoldást kellene kínálnia. A püspök több okból is igazságtalannak és méltánytalannak tartotta a vissza nem adható ingatlanokra javasolt kárpót­lási rendszert. Elfogadhatat­lannak tartotta például, hogy az ingatlanoknak nem a piaci értékét veszik alapul a kárpótlásnál. Rejtett csapdaként mutatta be a törvénytervezetben megszabott jogvesztő határidőket. Megjegyezte, az egyházakat eddig is az eltűnt telekkönyvek és a román állami hivatalok lassú ügyintézése késleltette a visszaigénylési dossziék összeállításában.
Kató Béla azt is elfogadhatatlannak tartotta, hogy az új tervezet szerint a visszakapott épületekben további huszonöt évig kell megtűrni bérlőkként a bennük működő közintézményeket. Emlékeztetett arra, hogy a kommunista állam 1948-ban egyetlen nap alatt államosította az ingatlanokat, a mostani javaslat szerint pedig a kommunizmus bukása után is további ötven évet kell várni, míg ténylegesen használatba veheti az egyház az ingatlanait.
Kató Béla kijelentette, ha a jelenlegi formában fogadják el a jogszabályt, a kormány perek hosszú sorára számíthat. „Ha nem veszik figyelembe az egykori tulajdonosok érdekeit, itt béke nem lesz” – jelentette ki a püspök. Csűry István hozzátette, a jelenlegi törvény szerint az egyházaknak nem kárpótlással, hanem újabb kártétellel kell számolniuk.
A református egyházi vezetők elmondták, a törvénytervezettel kapcsolatos kifogásaikat tartalmazó beadványt a többi magyar egyházzal közösen juttatták el Románia kormányának és a nemzetközi szervezeteknek.
Az Erdélyi Református Egyház­kerület 835 ingatlan-visszaigénylési kéréséből mintegy háromszázra adott jóváhagyó vagy elutasító határozatot a restitúciós bizottság. A királyhágó-melléki egyházkerület 320 benyújtott restitúciós kéréséből mintegy kétszáz visszaszolgáltatásáról döntöttek.