Miként a könyvtárról és épületének történetéről szóló vetített képes előadáson részt vevő féltucatnyi érdeklődő is számos új információval gazdagodott. De a csemegét a vendégkönyvtárosok jelenléte szolgáltatta. A „könyvtárosok” – színművésztől zenészig, képzőművésztől tanárig, mind­annyian a könyvtár jó barátai – számára is igencsak érdekes kísérletnek bizonyult az asztal túloldalán ülni, a könyv iránt érdeklődőket kiszolgálni, a vonalkód-leolvasót kezelni, egy-egy új olvasónak belépőt kiállítani (sokan éltek is az ingyenes beiratkozás lehetőségével), de a kölcsönzőbe vagy olvasóterembe betérő régi-új könyvtárlátogatók számára is élményt jelentett, ha például kedvenc színésze szolgálta ki – kivéve azokat, akik a megbocsátás gesztusát szándékoztak kihasználni.
Mert igaz ugyan, hogy ilyenkor a könyvtár elengedi a kölcsönzési időszak túllépéséért megállapított bírságot, de az a legkevesebb, ha a könyvtáros ennek fejében mondjuk három könyvet rátukmál a feledékeny s amúgy újabb kölcsönzést elkövetni nem is szándékozó olvasóra – elvégre a könyvtárosnak, még ha vendég is, legalább ekkora a felelőssége. És hát e szépen, könyvet szerető, könyvet csináló ember számára oly lelket bizsergetően megbolydult könyvtári napon a 142 napos késést sikeresen összegyűjtő kislány méltó büntetése az lenne, ha a napi könyvtárlátogatók körében kisorsolt kötetek (mert ilyenről is gondoskodtak) egyikének nyertese lenne.