Olvastam az újságban az uniós támogatások felhasználásáról. Itt tettek említést főútról és mellékutcákról. Érdekelt ez a rangsorolás éppen az elvégzett munkák kapcsán, mert a támogatásokat megalapozó dokumentáció az egész faluról szólt.
Községünket, mint általában településeinket, főút és mellékutcák hálózzák be. A főút az, amelyik átszeli az egész falut. Belőle ágaznak le a mellékutcák. Vannak olyan leágazások is, amelyek nem nyerték el az elöljárók tetszését, s így azokból mellék-mellékutcák lesznek. A szerencsésebbek viszont előléptek fő-mellékutcának. A különbség óriási: a főút, valamint a fő-mellékutcák többrétegű aszfaltburkolatot kaptak meg járdát, vezetékből csörgedezik a friss víz, a szennyvizet föld alatti tárolóba terelik, a villanyvilágításhoz nem kell külön vezetéket építeni saját erőből, közvilágítás 80 méterenként, télen a havat elnyomják stb. Ezekről egyébként a sajtó hasábjain rendszeresen olvashatunk, és a választásokat megelőző időszaknak is legfontosabb témái.
A mellék-mellékutcák viszont megmaradtak a középkort idéző, ősi falusi állapotukban. Már ami a kinézetet illeti. Mert van olyan lerangsorolt mellékutca, ahol a modern technika felvonul, mihelyt a mezőgazdasági munkák megkezdődnek. Most már – az ember fizikai erejét kímélendő – mindent gépi erővel végeznek, sokszoros hatásfokú csodagépekkel. Ezek a gépek a mi utcánkon jutnak ki a mezőre. Hatalmas súlyuk, meglehetősen gyors, széles kerekeik olyan porfellegeket hagynak maguk után, hogy percekig az utca túlsó felét sem lehet látni...
Ilyenkor az ember visszasírja gyerekkorát, a jó friss falusi levegőt, s elgondolkodik, hogy miért is ilyen nagy az eltérés a műszaki vívmányok terén. Az én utcám mai állapotához a csendes tehénszekér illene. Az ide irányított műszaki felszereltség viszont ezek közlekedésére alkalmas utat feltételezne, vagyis infrastruktúrát, a modern nyelvhasználat szerint.
Ez olyan jogos elvárás, amit manapság – a környezetvédelem forradalmasított korszakában – figyelmen kívül hagyni, vállrándítással elintézni nem lenne szabad. Mert ha a falu felének mezőgazdasági célzatú forgalmát egyetlen mellékutcán vonultatják fel, akkor a 150–200 méteres útszakasz alkalmassá tétele nem jelenthet megoldhatatlan terhet.
Javasoltam azt is, hogy – ha netán aszfaltozásra már nem jutna az európai uniós pénzből – építsenek az utcánkba forgalomcsökkentő két huppanót, köznyelven fekvőrendőrt. Ezzel mérsékelni lehetne a sebességet s a vele járó port.
A helyhatósági választások előtt nagyméretű táblán olvastam, hogy folytatják a munkát. Úgy adózom, mint a főutcaiak. Ezek okán is kíváncsian, érdeklődve várom utcám előléptetését, a ráirányított forgalomnak megfelelő feltételek megteremtését.
BEDE FERENC, Csernáton
