Olvastam az újságban az uniós támogatások felhasználásáról. Itt tettek említést főútról és mellékutcákról. Érdekelt ez a rangsorolás éppen az elvégzett munkák kapcsán, mert a támogatásokat megalapozó dokumentáció az egész faluról szólt.
Községünket, mint általában településeinket, főút és mellékutcák hálózzák be. A főút az, amelyik átszeli az egész falut. Belőle ágaznak le a mellékutcák. Vannak olyan leágazások is, amelyek nem nyerték el az elöljárók tetszését, s így azokból mellék-mellékutcák lesznek. A szerencsésebbek viszont előléptek fő-mellékutcának. A különbség óriási: a főút, valamint a fő-mellékutcák többrétegű aszfaltburkolatot kaptak meg járdát, vezetékből csörgedezik a friss víz, a szennyvizet föld alatti tárolóba terelik, a villanyvilágításhoz nem kell külön vezetéket építeni saját erőből, közvilágítás 80 méterenként, télen a havat elnyomják stb. Ezekről egyébként a sajtó hasábjain rendszeresen olvashatunk, és a választásokat megelőző időszaknak is legfontosabb témái.
A mellék-mellékutcák viszont megmaradtak a középkort idéző, ősi falusi állapotukban. Már ami a kinézetet illeti. Mert van olyan lerangsorolt mellékutca, ahol a modern technika felvonul, mihelyt a mezőgazdasági munkák megkezdődnek. Most már – az ember fizikai erejét kímélendő – mindent gépi erővel végeznek, sokszoros hatásfokú csodagépekkel. Ezek a gépek a mi utcánkon jutnak ki a mezőre. Hatalmas súlyuk, meglehetősen gyors, széles kerekeik olyan porfellegeket hagynak maguk után, hogy percekig az utca túlsó felét sem lehet látni...
Ilyenkor az ember visszasírja gyerekkorát, a jó friss falusi levegőt, s elgondolkodik, hogy miért is ilyen nagy az eltérés a műszaki vívmányok terén. Az én utcám mai állapotához a csendes tehénszekér illene. Az ide irányított műszaki felszereltség viszont ezek közlekedésére alkalmas utat feltételezne, vagyis infrastruktúrát, a modern nyelvhasználat szerint.
Ez olyan jogos elvárás, amit manapság – a környezetvédelem forradalmasított korszakában – figyelmen kívül hagyni, vállrándítással elintézni nem lenne szabad. Mert ha a falu felének mezőgazdasági célzatú forgalmát egyetlen mellékutcán vonultatják fel, akkor a 150–200 méteres útszakasz alkalmassá tétele nem jelenthet megoldhatatlan terhet.
Javasoltam azt is, hogy – ha netán aszfaltozásra már nem jutna az európai uniós pénzből – építsenek az utcánkba forgalomcsökkentő két huppanót, köznyelven fekvőrendőrt. Ezzel mérsékelni lehetne a sebességet s a vele járó port.
A helyhatósági választások előtt nagyméretű táblán olvastam, hogy folytatják a munkát. Úgy adózom, mint a főutcaiak. Ezek okán is kíváncsian, érdeklődve várom utcám előléptetését, a ráirányított forgalomnak megfelelő feltételek megteremtését.
BEDE FERENC, Csernáton
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
