Victor Ponta rámutatott: ő maga is nap mint nap szembesül a túlzott központosítással, de egy „szupercentralizált” kormányzás nem lehet hatékony. Példaként az igazságszolgáltatást hozta fel: Romániában majdnem minden per a legfelsőbb bíróságon fejeződik be, holott úgy kellene megszervezni a rendszert, hogy a pereket a regionális táblabíróságokon lehessen lezárni. „Másutt egy állam legfelsőbb bíróságán, Amerikában például, kilenc bíró dolgozik. Romániában 120–130, és így is kevesen vannak az ügyek számához képest” – érvelt amellett, hogy az igazságszolgáltatást is a megalakítandó közigazgatási régiók szintjén kell megszervezni.
A kormányfő elismerte: nem az Európai Bizottság kéri Romániától a közigazgatási régiók megalakítását, de szerinte Brüsszel is üdvözli az elképzelést. A régiók létrehozásától Bukarest azt reméli, növekedni fog az uniós támogatások lehívásának hatékonysága, mert most a megyék legnagyobb gondja, hogy az uniós pályázatok önrészéért a bukaresti minisztériumokban kell kilincselni. Ponta felhívta a figyelmet arra, hogy a régiók kialakításáról kezdődött közvita értelmetlenné válik, ha nem sikerül az első lépést megtenni, azaz beépíteni az alkotmányba a közigazgatási régiók fogalmát, meghatározni ezek hatáskörét, és elfogadtatni az új alaptörvényt a népszavazáson. A kormányfő arra utalt, hogy az alkotmánymódosításhoz érvényes népszavazás szükséges, és egyes elemzők szerint kétséges, hogy egy esetleges referendumon a részvétel meghaladja az – ötven százalék plusz egyfős – érvényességi küszöböt.
Az akadémikusok közül többen is a történelmi régiók mellett foglaltak állást, szerintük a már meglévő regionális identitások alapján kellene az ország új közigazgatási felosztását véghezvinni. „Mi az a nyugati régió? Én nem a nyugati régióban, hanem a Bánságban születtem” – mondta Ioan Paun Otiman agronómus, közgazdász, a Román Akadémia titkára arra utalva, hogy az égtájak alapján elnevezett jelenlegi fejlesztési régiókat mesterségesen hozták létre. Az akadémia székházában rendezett fórumon több tudós is ellenezte azt a – kormány által javasolt –  megoldást, hogy a fejlesztési régiókat emeljék közigazgatási rangra. Ehelyett a történelmileg kialakult és közismert elnevezésekkel is rendelkező térségek törvényesítését javasolták szervező elvként a régiók kialakításához. „A történelmi régiókból kell kiindulnunk. Én például el tudok képzelni egy észak-erdélyi, egy dél-erdélyi régiót, egy különálló Olténiát, illetve Dobrudzsát, egy Duna menti és egy Kárpáti Munténiát” – magyarázta Răzvan Theodorescu történész, volt kulturális miniszter. Arra a kérdésre, hogy a történelmi Szé­kelyföld önálló régió lehetne-e, Theodorescu nemmel válaszolt, azt állítva, hogy történelmi hagyományai Hargita megyét inkább egy észak-erdélyi, Kovásznát pedig egy dél-erdélyi régióhoz sorolnák. Az akadémikus szerint azonban nem jó a fejlesztési régiókon alapuló hétrégiós felosztás: legalább 11-re lenne szükség.