A Háromszék március 29-ei számában közöltem egy írást az utcánkról (Jelentés a mellékutcából). Nemsokára – más okból, de mégis összefüggésben ezzel – hivatalos helyről érdeklődtek az utcám iránt; kérték a lakcímemet is.
Bemondtam, hogy Csernáton 505/A. Rákérdeztek az utca nevére. Közöltem, hogy az utcánknak nincs neve. Hát akkor beírják, hogy Főutca (Strada Principală) – válaszolták. Jó, mondtam, s büszkén vettem tudomásul, hogy lám, én is – legalább virtuálisan – főutcai lakos vagyok: képzelhetem magam por- és sármentes, járdával szegélyezett aszfaltút mentén lakónak.
De komolyra fordítva a szót: noha a megye talán második legnagyobb faluja, Csernátonban tényleg nincsenek utcanevek. Ez valós gondot is okoz. Űrlap kitöltésekor, postai utalvány feladásakor és számtalan ügyintézésnél kérik a pontos címet. Ilyenkor valamit mondani vagy írni kell. Így lesz mindenkiből főutcai lakos. A postás – miután naponta kihozza a Háromszéket – ismeri már a címet, de a fát, gázt, kavicsot, homokot és egyebet szállító fuvarozónak nem tudok utcanevet mondani, ami szerint könnyebben tájékozódhatna. Nagy teherkocsival pedig elég nehézkes dolog forgolódni, keresgélni, és az amúgy is helyi jellegzetességgel kialakított házszámozásban eligazodni.
Utcanevek hiányában az eligazítás különböző módon történik. Legtöbbször gyalog vagy kocsival elejébe mentem, s felvezettem a fuvarost a lakásomig, miután a telefonon megbeszélt ismertetőjelekről felismertük egymást. Az is megtörtént, hogy térképet rajzoltam, és elektronikus postán elküldtem. Máskor a fuvar megrendelésekor adtam oda a rögtönzött rajzot. Nehézkes, túlhaladott ez a megoldás. Mennyivel könnyebb lenne, ha megadhatnám az utca nevét és a házszámot! Természetesen, ha a házakat utcánként számozzák a tájékozódás megkönnyítésére. Egy olyan falu, amelynek híres tájmúzeuma, csonka vára s még egynéhány nevezetessége van, bejáratához térképet állíthatna az utcák feltüntetésével, hadd tájékozódjon könnyebben az is, aki kedvtelésből látogat ide, de az is, akit a munkája, vállalkozása kényszerít utazásra.
Lehet, hogy tősgyökeres falusfeleimnek ez nem okoz nehézséget, de úgy gondolom, sokkal otthonosabban hatna mindannyiunkra, ha a falu neves szülöttjeiről, történelmi, irodalmi személyiségekről utcákat neveznének el. A névadásban népi mesterségeket, helyi nevezetességeket, emlékezetes eseményeket, virágneveket is lehetne használni, ami nemcsak a tájékozódásban segít, de nevel, emlékeztet, jó közérzetet kelt. S miért ne, rangot is jelent, hisz Csernáton nem akármilyen falu. Utcaneveinkkel hovatartozásunkat is szentesítjük és átmentjük az utókornak...
Utcáink nevesítésével egy időben a közlekedési útjelzőtáblákat is ki kellene rakni (elsőbbségadás kötelező, állj, elsőbbség a szembejövőnek stb.). Törvényes rendeltetése mellett biztonságérzetet ad. A szépen, esztétikusan elhelyezett táblákat úgy képzelem el, mint a lakásban a képeket. Bensőségessé, élhetőbbé tenné a falut, mezőváros jelleget kölcsönözne neki.
Csernáton ezt igazán megérdemelné, mert egyébként ügyesen gazdálkodó székely település, és – jeles csernátoni ember szavaira emlékezve – másképpen elég rendes emberek lakják.
Bede Ferenc
