Ha nemzedékek találkozóját akarták volna megszervezni, akkor sem sikerült volna ilyen mértékben összetoborozni tízéveseket és nyolcvanasokat, mint ahogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tette a néptánccsoport, -zenekar és kórus megalakulása negyvenöt éves évfordulója alkalmából tartott tegnapi ünnepségen.
Akik egykor alapítóként kezdték, most gyermekeikkel, unokáikkal érkeztek arra a csodára, amelynek titka hagyományaink szeretete, valamint Péter Albert és Dancs Árpád kitartó pedagógusi munkája táncaink, dalaink továbbadásáért.
Amikor felcsendült az iskolahimnusz, az új sportcsarnok hatalmas alagsori termében egyszerre volt jelen a múlt és a jövő, idősek, fiatalok és gyermekek fújták a dalos költeményt. Az iskola egykori igazgatói, múltbéli és jelenkori tanárai, vén diákok, jelenlegi tanulók, szülők, nagyszülők várták a pillanatot, amikor Dancs Árpád felemelte karmesteri pálcáját, és a Mikó színpada újból életre kelt. Hét meglett férfi, egykori tánckaralapító bizonyította: a táncba csak belefáradni lehet, de abból kiszeretni soha, majd egymást követték a különböző nemzedékek, akiket ezúttal is Péter Albert készített fel a nagy bemutatkozásra. A mikós tánckarok egyik sajátossága, hogy a hangszeres kíséret mellett énekkar is közreműködik a produkcióikban, ezúttal is nagy sikert aratott. Szólóénekesek léptek fel, a vén diákok felelevenítették a Májusfa-állítás című táncjátékot, többek között marosszéki, mezőségi, szatmári, felcsíki táncokkal rukkoltak elő a korosztályi csoportok, fellépett a litéri (Magyarország) Zöld Ág Gyermek és Ifjúsági Együttes, és miután a műsor több mint kétszáz résztvevője kifújta magát, Péter Albertet és Dancs Árpádot emléklappal köszöntötte az iskola.
