Az M Stúdió mozgásszínházi műhely múltja és jeleneA test urai

2008. január 5., szombat, Riport

Heten. Mint a törpék. Akik mindennap elmennek a bányába, szorgalmasan dolgoznak, és csöndes egyetértésben Hófehérkére, az újra, a csodálatosra várnak. Avagy heten. Mint az M Stúdió társulata. Akik mindennap elmennek, próbálnak és játszanak, hajmeresztő mutatványokat préselnek ki magukból, testükkel, mozgással adnak át és visznek színpadra mélyről fakadó emberi érzelmeket, indulatokat, és csendes egyetértésben megvalósítják az újat, a csodálatosat, a művészetet.

A Háromszék Táncegyüttes keretében immár harmadik éve működik az M Stúdió mozgásszínházi műhely, a féltucatnyinál alig több fiatal színészből álló csapat pedig egyre önállóbbá, ismertebbé és elismertebbé válik nem csak Sepsiszentgyörgyön, hanem Erdély-szerte és Magyarországon is. Nem csoda, hiszen az egyetlen magyar mozgásszínházi társulat Erdélyben. A kezdetekről, a mozgásszínház műfajáról, a színészmesterség kihívásairól, tervekről, nehézségekről, büféről, öltözőről és támogatókról a társulat néhány tagjával — Szekrényes Lászlóval, Fehérvári Péterrel és Polgár Emíliával —, illetve Uray Péter művészeti vezetővel beszélgettünk.

Együtt keresni az újat

,,Deák Gyulával, a Háromszék Táncegyüttes igazgatójával és Fazakas Misi színésszel közösen találtuk ki, hogy létre kellene hozni egy alternatív színházi műhelyt" — mondja a társulat születéséről Uray Péter. A magyarországi művésznek volt már tapasztalata ezen a téren: az anyaországban több társulatot is alapított, kettőből hivatásos színház lett. A sepsiszentgyörgyi műhely létrejötte azonban közvetett módon Kolozsvárhoz kapcsolódik. Uray Péter ugyanis ott kezdett együtt dolgozni színészhallgatókkal. Az egyetemi évek alatt öt mozgásszínházi előadást vittek színpadra. Sokat számított ugyanakkor, hogy a végzős diákok nagy része azt szerette volna, ha a csapat együtt marad. Ennek köszönhetően jött létre a Háromszék Táncegyüttes keretében működő mozgásszínházi műhely, amelynek kezdetben öt tagja volt.

,,A színházban nem túlságosan elterjedtek a mozgásra épülő elemek. Az M Stúdiónál lehetőség nyílt arra, hogy a szöveg mellett a mozgást is színpadra vigyük. Számomra ezért jelentett kihívást az M Stúdió" — magyarázza választását Szekrényes László. Hangsúlyozza azonban, az is sokat számított, hogy együtt akart maradni egyetemi évfolyamtársaival. Polgár Emília útja nem vezetett célegyenesen az M Stúdióhoz. ,,Én eleve táncos voltam, és a Háromszék együttesnél dolgoztam" — mondja. Szerencsés találkozása a színházzal 2000-ben történt, innentől kezdve a két kifejezési forma ötvözésére törekedett. A Háromszéktől Udvarhelyre került, innen pedig Gyergyószentmiklósra, a Figura társulathoz. ,,Úgy tűnik, ez a legideálisabb kombináció tánc és színház között" — teszi hozzá. Hasonló történet a Fehérvári Péteré. Az egyetem után egy évet a szatmárnémeti színháznál töltött. ,,De úgy éreztem, hogy nem elég nekem csak a színház. Én a zenét és a színházat szeretem, sosem fogalmaztam meg magamnak, hogy csak táncos vagy csak színész akarok lenni. Énekelni, táncolni, mozogni is szerettem volna. Olyan kompromisszum ez, ami jó. Együtt van a csapat, lehetőség van a mozgásra, a táncra, ugyanakkor a színjátékra is. És mindez kell a képtágításhoz, a tanuláshoz, ahhoz, hogy többet tudjon meg az ember a világról és önmagáról is."

Se nem tánc, se nem színház

A művészeti vezető hangsúlyozza, speciális dolgot vállalt a társulat: kiaknázni a színészi képességek azon részét, amelyek a szöveges színházban lassan-lassan elsorvadnának. Ilyen például a mozgás, a tánc, az akrobatika, az akció. És közben hagyományos színházi elemeket is beépítenek. ,,Lehet érezni, hogy kissé outsiderek vagyunk, hogy nehezen akar befogadni minket a színházi szakma, ennek ellenére egyre inkább megtaláljuk a helyünket. Ráadásul olyan mintákat is felmutatunk, amelyeket más színházba is érdemes beépíteni" — mondja Uray Péter. Az úttörő, kísérleti jelleg azonban nem csak kihívás, de komoly megpróbáltatások sorozata is a színészek számára. Mozgáson keresztül kommunikálni — talán így összegezhető, ami a legnehezebb, de egyben a kihívás lényege is. Hiszen a színésznek szavak nélkül, pusztán mozgással kell kifejeznie ugyanazt, amit a szöveges színházban a beszéd segítségével is tesznek.

A közönség pedig, úgy tűnik, nyitott az újra — vallják a színészek. ,,Nagyon szerették azt, amit csinálunk" — mondja Uray Péter, majd hozzáteszi: ,,Kivé­telek, persze, akadnak, hiszen voltak csalódott nézők is, akik másra számítottak. Ki néptáncelőadásra, hallván, hogy a Háromszék keretében működünk, ki szöveges színházra." Lassan-lassan azonban kezdi megtalálni közönségét az M Stúdió. Uray szerint a közönség megvan, csak még nem mindenkit sikerült megszólítani. ,,Azt hiszem, kortól, nemtől vagy végzettségtől függetlenül lehet érteni és élvezni az előadásainkat. Sőt, azt is megfigyeltem, hogy az ösztönökből épülő mozdulatok világa a nem értelmiségi nézőt is megfogja. Talán azért, mert a mozdulatok az ösztönökből jönnek létre, és az érzékekre hatnak."

Fiatalság nem bolondság

Főként a rendező áradozik, amikor azt a kérdést hallja, hogy előny vagy hátrány a társulat tagjainak életkora? ,,Határozottan előny, hogy ennyire fiatal a társaság. Nyitottak, szabadon lehet velük dolgozni, jó kondícióban vannak, bátrak, éhesek a munkára." Uray kijelentésével, úgy tűnik, mindenki egyetért, csupán Szekrényes László jegyzi meg, hogy azért néha hátránynak bizonyul a fiatalság: ,,Elsősorban arra gondolok, hogy azért az idősebbektől többet tudnánk tanulni."

A fiatalság azonban nem csak életkort, hanem magatartást is jelent. Gondolkodóba esnek a színészek, amikor arra kell válaszolniuk, miben is csalódtak, miután az M Stúdióhoz kerültek. ,,A munkában nem csalódtam. Sokat kell dolgozni, mivel kicsi a csapat, és mindenki minden darabban benne van. De erre számítottam, és ez a jó" — mondja Szekrényes László, mintha megfeledkezett volna a kérdésről. Majd némi gondolkodás után folytatja: technikai, szervezési, vezetési hiányosságok bizony akadnak. ,,A legnagyobb baj, hogy keveset játszunk. Hogy nincs idő és lehetőség arra, hogy a régi előadásokat is időnként újra a színpadra vigyük."

Hasonlóan vélekedik Polgár Emília. ,,Érződik, hogy két külön csoport működik, de csak egy apparátus van. És ez sokszor okoz gondot" — mondja. Érezhető lelkesedéssel folytatja azonban: bőséges elégtétel számára az, hogy tanulhat, hogy olyan emberekkel dolgozhat együtt, akikkel más színházban nem lenne lehetősége; például Gyöngyösi Tamás rendezővel, aki profi kaszkadőr is.

Fehérvári Péter a munka megtérülésében reménykedik: ,,Rengeteg energiát, munkát beleviszünk egy-egy előadásba, és azt szeretném, ha ez valamiképpen visszajönne. A cél pedig továbbra is a tanulás. Az jelenti számomra az elégtételt, ha folyton új helyzetekbe kerülök, több emberrel megismerkedem, hogy ezzel is egyre többet tudjak meg magamról és a világról, amelyben élek."

És a pénz, mert ez is szóba kerül. Pénzügyileg nem éri meg színésznek lenni — szögezi le Szekrényes László. Majd hozzáteszi: de nem is ezért vállalja a munkát. Fehérvári Péter kiegészíti: ,,Sokszor gondolni sem merek alapvető dolgokra, mint ház, család vagy más igények. De ha a pénz nem is, a munkám elégtételt okoz."

Uray Péter az idősebbek pragmatizmusával válaszol. ,,Csalódások? Nem tudom, nem szoktam foglalkozni velük" — mondja. És a legnagyobb elégtételük, hogy a társulat működik, mindenféle nehézségek ellenére megy előre, az elfogadottságában, a körülményekben, a művészi munkában egyaránt fejlődés mutatkozik.

Egy szép nap arra ébredek, hogy színházként működünk

És ha már álmodni kell, akkor talán az lenne, hogy kapjunk egy kis színházat — fejti ki Uray. A próbaterem néha kicsinek bizonyul, néha máshova kényszerülnek. A nyáron például a Mikes Kelemen és a Váradi József iskolák sporttermeiben próbáltak. ,,Ekkor derült ki, hogy akadnak támogatóink, barátaink, hiszen mindkét iskolában készségesen rendelkezésünkre bocsátották a termeket" — mondja Uray. De szükség lenne még külön irodára, öltözőre, büfére. Hogy a néző is jól érezze magát. Mert a színház nem csak a színészekből, a rendezőből, a szűk szakmai csoportból áll. Igazi csapatmunka ez, hiszen van a társulat, van egy tágabb kör, amely az adminisztrációban, a szervezésben segít, és végül vannak a rólunk gondoskodók, a támogatók, a közönség — teszi hozzá Uray. És akkor lehetne nagyobb formátumú előadásokban gondolkodni, fesztiválokon részt venni, és többször is lejátszani az előadásokat. ,,Nem tartom ezt lehetetlennek, hiszen már az elmúlt két év alatt sok olyan dolog megvalósult, amire az elején nem gondoltam volna. Ki tudja, talán egy szép napon arra ébredek, hogy színházként működünk" — mondja a művészeti vezető.

Hasonló célokat fogalmaznak meg a társulat tagjai is. ,,Minél több helyen játszani, hogy minél tágabb fogalmat alkothassak magamról. A tánc, a mozgás, a zene, a színház mind arra jó, hogy több új utat nyissál magad előtt, és ezzel színesebb egyéniséggé válj" — fejti ki Fehérvári Péter. Majd összegzi a mozgásszínház lényegét: az érzést megfogni, rezonálni és mozgással átadni. Szekrényes László is a tanulás dimenziójában beszél a jövőről. Önmegismerés, fejlődés, emberekkel való találkozás — ezek a főbb célkitűzései. ,,Szeretném továbbá, ha minél több ismertebb rendezővel dolgozhatnánk együtt, mert abból tanulhatnánk a legtöbbet" — teszi hozzá.

Több előadás-lehetőséget, a körülmények javítását említi Polgár Emília. ,,Egyelőre úgy érzem, visz az ár, és ez jó. Rengeteg mindenbe belekóstolunk. De ha többet játszhatnánk együtt, meg tudunk erősödni, és ha van motiváció, akkor szinte nem is számít az, hogy nincs öltöző, és teljesen mindegy, hol öltözünk" — mondja.

Uray Péter láthatólag bizakodva fejtegeti a mozgásszínház előnyeit: ,,Kis társulatnak könnyebb eljutni bárhova, alacsonyabbak a költségek. Ugyanakkor nagyon sok minden a véletlenen múlik. Én bízom benne, hogy megkerülnek a támogatóink, és talán egyszer külön színházként működhet az M Stúdió."

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1849
szavazógép
2008-01-05: Múltidéző - Egyed Ákos:

A székelyek eredetéről és megtelepedéséről

Az osztrák—magyar kiegyezés jogi keretei és Erdély
A Magyarország és Erdély újraegyesítésének ügyét szabályozó 1868. évi 43. törvénycikk paragrafusai a törvényhozásról és a közigazgatásról is szólnak: kinyilvánítják, hogy a magyar országgyűlés és a király közösen gyakorolja Erdélyt illetően is a törvényhozás jogát, a kormányzat pedig a magyar felelős minisztériumra tartozik. Erdély a magyar országgyűlésbe 75 képviselőt küldhet.
2008-01-05: Kiscimbora - x:

A bárgyú ember

Volt egyszer egy ember meg egy asszony, az ember nagyon bárgyú volt. Mikor az asszony elment otthonról, ráparancsolt a férjére: vigyázzon a csirkékre, hogy a kánya el ne vigyen egyet se, szitálja meg a lisztet, meg van ott egy fazék tejfel, azt is köpülje meg, mikorra hazajön, minden legyen készen!