J. Á., Felsőrákos. A Kőrösi Csoma Sándor Napok rendezvényét minden magyar embernek szívből, lélekből jövő áhítattal és szeretettel kell fogadnia és átélnie. A nagy kutató egész életét feláldozta az őshazáért, eszméjének megvalósításáért. Sok sikert kívánok a szervező Gazda Józsefnek munkájához, és remélem, hogy sikerül választ találnia a Mi a magyar? kérdésre.
Engem az is érdekelne, hogy Ki a magyar? Amikor e sokat vitatott téma kerül szóba, az egyszerű ember is elgondolkodik azon, hogy melyik történész állítása közelíti meg a valóságot, hiszen sok ellentmondás is van. Az legalább bizonyos, hogy őseink Ázsiában laktak, és sokan igaznak fogadjuk el a csodaszarvas legendáját is.
KELEMEN GYULA, Zágon. Két felnőtt fiammal együtt állattartással – juhokkal és tehenekkel is – foglalkozunk, az utóbbi időben azonban több nézeteltérésem támadt Kis József polgármesterrel a legeltetés miatt, amit módszeresen próbálnak ellehetetleníteni. Jóllehet a tanácstól bérelek egy 50 hektáros legelőt, és a szerződés 2014-ig érvényes, már három éve próbálnak kitenni onnan, és mivel a bíróságon több ízben is nyertem, idén a kifizetési ügynökségnél jelentettek fel, holott a munkám után élek, és senkit be nem csaptam. Mindjárt ki kell hajtani az állatokat, az emberek kérdezik, hogy mi lesz, de én nem merem elvállalni a jószágaikat, mert még mindig nem tudom, hogy lesz-e legelő. Most már alakítottak egy társas szövetkezetet, de csak suttogják, hogy a szubvenció miatt; a baj az, hogy aki nincs benne, az nem jut legelőhöz. Így veszik el a székely gazdák kedvét az állattartástól!
N. N., Sepsiszentgyörgy. Valami kifizetnivaló miatt be kellett mennem a helyi adóhivatalba, az egykori főposta épületébe. Először jártam bent, amióta felújították, eddig csak kívülről láttam. Szó se róla, civilizált az ügyfélfogadás, elég gyorsan is megy a gépesített sorszámosztással, de azért más a hangulat, mint amikor egy széles márványpultnál szolgáltak ki bélyeggel, képeslappal. Akkoriban tágasságérzetet keltő üvegfalak elé lehetett letelepedni ezt-azt kitölteni, kint pedig utcányi széles lépcső állt, nem ez a szűk oldalbejárat, mint most. Kifejezetten kellemes, barátságos hely volt, ahol nem sietett, hanem jólesően megállt és szétnézett az ember. Az efféle lépcsők jó néhány nyugati városban találkozóhelynek, turisztikai célpontnak számítanak, ahol a fiatalság elüldögél és elbeszélget – és nálunk egy épen maradt régi utcaképet is láthatnának onnan a szépen odaillő Szent György-szoborral. Amúgy nem találom csúnyának a tükörborítású kockát, csak a régi ügyfélfogadó tetszett jobban a széles lépcsőfeljárattal.
F. E., Sepsiszentgyörgy. Kisnyugdíjas vagyok, havonta 400 lejt hoz a postás. Ezért sem hagyhatom szó nélkül, ami velem történt, na meg tanulságként is másoknak, nehogy így járjanak. Gerincpanaszomra szedek gyógyszert, nem is olcsót, a 240 darabos adag kb. 300 lejbe kerül, amiből nekem 140 lejt kell állnom. Legutóbb, amikor az egyik belvárosi patikában a hölgy kihozta az adagot, volt a kezében két doboz (egy dobozban száz tabletta van, egy levélben tíz), a tetejükön három levél. Meg is kérdeztem, hogy miért csak három, mire azt válaszolta, hogy egyet betett a dobozba. Otthon, amikor átszámoltam, csak 230 tablettám volt. Amikor telefonon reklamáltam, azt válaszolták, hogy biztosan rosszul számoltam (hatszor számoltam át, ugyanazzal az eredménnyel), mert náluk a készlet rendben van. Én viszont nem találom rendjén valónak, hogy manapság szinte senkiben nem lehet megbízni.
ESZTOJKA SÁNDOR, Torja. A Háromszék szerdai számában jelent meg egy rendőrségi hír arról, hogy Torján tönkretettek egy kaszálót. Csak azt szeretném tisztázni, hogy tévedett a rendőrség, amikor a feltorjai közbirtokosságot jelölte meg tettesként, amelynek ügyvezetője vagyok. Az ügyben ugyanis az altorjai közbirtokosság érintett.
CRĂCIUN JÚLIA, Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly utca 20. szám alatt lakunk, a mi udvarunkon megy végig az a szennycsatorna, amelyik a Szemerja negyedből gyűjti az elhasznált vizet. Sajnos, az utóbbi öt évben ez többször is eldugult, és ki kellett hívnunk a szolgáltatót. Tegnap reggel is ez történt, és a hosszú udvar végéről az utcára is kifolyt a szennylé, még az iskolásoknak is ezen kellett átvágniuk. A közüzemek emberei utólag mindig kidugaszolják a főcsatornát, és össze is takarítják nagyjából a nyomait, de azért marad a füvön és az udvaron is, egy petrezselymet sem tudunk elültetni. Gondolom, hogy valamilyen módon fertőtleníteni is kellene a helyet, de a vizesek nem foglalkoznak, a közegészségügyet is hiába hívtam, nem tudom, mit tehetnénk már. Talán az egész vezetéket ki kellene pucolni, mert régebb nem volt ilyen gond, de most már egyre gyakoribb, és kezdjük sokallni.
