Különös kéjjel követi a bukaresti román sajtó a Szociál-Liberális Szövetségen belüli viszonyt, s hangzatos címekkel minduntalan a válás előjeleként tálalnak egy-egy nyilatkozatot, politikusi elszólást.
Tegnap például Crin Antonescu azon kijelentését boncolgatták, melyben a liberális pártvezér megjegyezte: elegánsabb lett volna, ha Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt újraválasztott elnöke nemcsak úgy hűbelebalázs módjára jelenti be, hogy a két alakulat külön indul a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon, hanem a szövetség döntéseként közlik a hírt.
Pedig, ha alaposabban belegondolunk, és szem előtt tartjuk az eddigi romániai gyakorlatot, nyugodtan kijelenthetjük: az elemzői jóslatok ellenére a szocialista–liberális koalíció meglehetősen stabilnak tűnik. Az előző parlamenti ciklust is beleszámítva közel egy éve kormányoznak, azóta két választást fölényesen megnyertek, és nagyobb konfliktusuk alig volt. Talán a korrupcióellenes főügyész kinevezése bizonyult a legkritikusabb pillanatnak, de ezen is hamar túlléptek.
Persze, nem felhőtlen a viszony a két tábor között – de nem is a közös program, a közös célkitűzések, a hasonló elképzelések tartják össze a parlamentben kétharmados többségre szert tett szövetséget, hanem saját, jól körülhatárolt érdekeik. Márpedig egyelőre mindkét félnek jó ez a szövetség. Kétharmados többségre nemrég tettek szert a parlamentben, valójában csak ezentúl kezdenék élvezni a hatalommal járó előnyöket. A liberálisok ráadásul azért sem kívánják felbontani a frigyet, mert a Cotroceni-palota bevételére jövőig kell várniuk, és Crin Antonescunak a szociáldemokraták támogatása nélkül nem sok esélye lenne az államfői tisztség elnyerésére. Így, ha meg is hiúsult egyik célkitűzésük – az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzése –, nem ugrándoznak, hátravan még vezérük nagy álmának beteljesítése. A szociáldemokraták helyzete némileg előnyösebb, partnereiket azonban ők sem tehetik lapátra mindaddig, amíg nincs biztosíték arra, hogy kényelmesebb társaságban kormányozhatnak.
Így aztán elvannak egymással, mint egymást megunt, érdekből együtt élő házastársak. Néha civakodnak, néha egymásra mordulnak, de radikálisabb lépésre nem szánják el magukat.
Csak közben foglalkoznának kicsit az ország dolgaival is…