Csak találgatni tudjuk, mi késztette Victor Pontát arra, hogy lazítson a régiósítással kapcsolatos merev elképzelésein, miszerint ha fene fenét eszik is, nyolc régió lesz ebben az országban, mégpedig ebben az évben, parlamenti vita nélkül, felelősségvállalással.
Vasárnap este a miniszterelnök váratlanul hangnemet váltott, s kimondta: nincs kőbe vésve sem a nyolc, sem a tizenkét vagy tizenhat régió, sem az, hogy hipp-hopp még ebben az évben felelősségvállalással lenyomják az ország torkán a területi-adminisztratív felosztásra vonatkozó törvényt, s azt is, hogy előzetesen egyeztetni akarnak az ellenzéki pártokkal, pontosabban az RMDSZ-szel és a DD-féle Néppárttal. (A demokrata-liberálisoknak nincs kegyelem, velük szóba sem állnak, állítólag, mert szétcincálták magukat.) A gyors galoppot, amire vállalkoztak, egész pontosan senki sem értette, bár unalomig ismételgették, csak azért a sietség, mert abban reménykednek, a bűvös nyolc képes lesz több pénzt lehívni Brüsszelből.
Pontára az a felismerés, hogy a vita e témában sem ördögtől való, vasárnap tört rá, hét végén még jobb keze, Liviu Dragnea Kolozsváron szigorkodott: nincs idejük vitára, mert a jövő évi költségvetést az új régiókra kívánják szabni. És láss csodát, Ponta megvilágosodása ragályosnak bizonyult, hétfőn már a liberális Klaus Johannis, a régiósításért felelős alelnökükben is felébredt a szászos-németes alaposság, s hétfőn reggeliben egy összejövetelükön azt fejtegette, hogy a régiósítást hosszadalmas és munkaigényes tervezési folyamatnak kell megelőznie, s jónak látnák, ha azt két szakaszban valósítanák meg, először természetesen a decentralizációt szabályozó, meglehetősen bonyolult törvénykezést kell tető alá hozni. Utána lehet majd a tettek mezejére lépni. S kimondta, amit eddig senki: 2014 januárja túl közel esik.
Bár a magyarság szempontjából káros a miniszterelnök ama döntése, hogy csak az RMDSZ-szel hajlandó tárgyalni, mert minden más magyar politikai erőt, pártot, civil szervezetet illegitimnek tekint, s ezzel szemmel láthatóan a magyarság megosztottságára játszik, egyelőre a szövetség csúcsvezetésének nyilatkozataiból az derül ki, most mintha tudnák a dolgukat. Végre újra hallani szájukból, amit közel másfél évtizede tabunak tekintettek: a Helyi Autonómiák Európai Chartájának 5. cikkelye előírja, hogy a közigazgatási egységek határainak módosításáról az adott térségben élőket népszavazáson meg kell kérdezni, a Kisebbségi Charta 16. cikkelye szerint pedig nem módosíthatják úgy a közigazgatási egységek határait, hogy megváltozzanak az etnikai arányok.
De. Átlépve a miniszterelnök hízelgő-megosztó szándékán, a nemzeti érdek jegyében erdélyi összmagyar régiósítási tervvel kellene leülni ahhoz a bizonyos tárgyalóasztalhoz.
