Nem titok, hogy  közéletünk egyik rákfenéje – melyben fordított versenyben akár elsők is lehetnénk az unióban – az állami intézményeket karjaival polipként befonó korrupció mindenre kiterjedő rendszere. Brüsszel nem véletlenül ültette e tekintetben Romániát és Bulgáriát a vádlottak padjára, s a közélet megtisztítása soha időszerűbb nem volt, hiszen még a parlamentben is meg-megújuló kísérletek tanúi vagyunk, melyek mind arra irányulnak, hogy aki oda bejutott, az mentesüljön mindenféle felelősségre vonástól. Nem egy olyan honatya ül ma is ott, aki kimondottan azért jelöltette és juttatta be magát oda, hogy megússza az ellene várhatóan beindítandó hivatalos vádemelési eljárást.
Brüsszeli nyomásra néhány éve végül csak elkezdődtek a korruptak elleni perek, ítéletek is születtek, s néhány díszpéldánya e jelenségnek rácsok mögé is került. De nem csupán az a baj, hogy az ítéletek alól még sokan kivonják magukat, nemcsak az ítélet enyhe volta szúr szemet, hanem baj van a jogi szabályozással is, mi több, az valósággal generálja a korrupciót ahelyett, hogy gátat szabna neki – állítja a volt főügyész. Nem lesz hatékony a jogi eljárás mindaddig, amíg abba a vagyonelkobzást is bele nem foglalják – szögezte le Kövesi, s aki ismeri a hazai közélet szereplőinek morális átlagszínvonalát, nem kételkedhet igazában. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a korrupciót legfeljebb amolyan szükséges rossznak vagy egyedül célszerű eszköznek tekintik azok, akik mindenáron meg kívánnak gazdagodni, akkor érthető, ami viselkedésükből jól kiolvasható: amíg a lebukás legfeljebb csak korlátozott szabadságvesztéssel és presztízsveszteséggel jár, de a vagyon megmarad, addig e kockázatról sokan úgy vélekednek, megéri azt vállalni. Mindössze egy ügyes ügyvédre, esetleg pártfogó ügyészre van szükség, aki el tudja annyira ködösíteni az ügyet, hogy a bezsebelt haszon kiadós része megmaradjon, s akkor a pár havi vagy évi börtön után a korrupt gazdag emberként térhet vissza a civil életbe, és ott folytathatja, ahol abbahagyta, a megmaradt  vagyon ugyanis visszaszerzi neki mind a megbecsülést, mind a befolyást, amit korábban élvezett.
Kövesi teljes vagyonelkobzásra és lefokozásra vonatkozó javaslata több, mint értelmes: egyedüli visszatartó hatású ítélet lenne. Gondoljunk az ünneplésre, amiben a börtönből szabadult volt miniszterelnököt részesíti ma pártja, vagy arra, hogy az egyik bíró, akire rábizonyították a százezres csúszópénz elfogadását, és akit elítéltek emiatt, ma is kapja több tízezer eurós bírói nyugdíját.