Sokan és már nemcsak szájtépő, populista politikusok, hanem közgazdászok is egyre élesebben és egyre részletesebb elemzésekkel bizonyítják, hogy a valutaalap politikája összhangban áll az unió elvárásaival: fenntartani az ország nyugati uniós piacoknak kiszolgáltatott, félgyarmati, gyarmati létét. Nő az Európai Unió gazdaságpolitikáját bírálók tábora is, noha az nem a sokat támadott, ócsárolt, egyes számú közellenségnek kikiáltott uniós bürokraták hibája, hogy Románia még a támogatásokat, a kohéziós, fejlesztésre fordítandó alapok felhasználását sem képes megnyugtatóan megoldani! Vagy későn pályáznak, vagy legtöbbször rosszul teszik, mintha a rövid távú hatalomgyakorlásra és a túlélésre, váltógazdálkodásra berendezkedő politikai eliteknek nem is lenne céljuk a megfelelő alapok és fejlesztési támogatások lehívása. A céljuk – s ez az elmúlt huszonhárom esztendőben világossá vált –: fejni az államot, s minél többet harácsolni, amíg a pártjuk hatalmon van, mert a bő esztendők után jönnek a szűk esztendők. A román történelem fanarióta hagyományainak legszebb továbbélése ez, ott is addig lophattak és nyúzhatták a népet a fejedelem és fő tisztségviselői, amíg hatalmon voltak, aztán jött a selyemzsinór, és jött a következő, a fényes porta által kinevezett vajda az embereivel.
Összefügg mindez a politikai osztály mérhetetlen korrumpálódásával is! A Băsescu elnök által meghirdetett korrupcióellenes szent háború dacára a korrupció él és virul, a gazdaság és a politika, sőt, a „fekete” gazdaság és az alvilág összefonódása soha nem tapasztalt méreteket ölt. S hiába a sorozatos botrányok az ALRO-ügytől az elfuserált privatizációs üzelmekig, a korrupcióellenes ügyészség ezeknek a nagy országos umbuldáknak a felderítésével és az érintettek felelősségre vonásával máig adós. Márpedig Románia gazdasági szabadságharca csak akkor kezdődhetne el, ha a korrupciót vissza tudnák szorítani, és az éppen hatalmon lévő kormánynak világos stratégiája lenne a jövőt illetően. De se pénz, se posztó, se jövőkép. Sodródunk az árral!