Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a Helikon főszerkesztője elmondta, régóta sejteni lehetett, Márai Sándor megírta az Egy polgár vallomásai harmadik részét, hiszen erre naplóiban is utalt. „És meg kell írni a Polgár vallomásai harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” – idézte a főszerkesztő Márai 1944. novemberi naplóbejegyzését. Hozzátette, a kézirat eddig a hagyatékban rejtőzött, és megjelenése irodalmi szenzáció.
A könyv címét a kiadó adta, mivel a kéziraton nincs egyértelmű szerzői megnevezés. Több cím­ötlet szerepelt rajta áthúzva – köztük az Egy polgár vallomásai 3, illetve a Föld, föld! –, de a kiadó végül a kézirat első mondatát emelte címhelyzetbe. Arra a kérdésre, hogy miért nem a kézenfekvő, Egy polgár vallomásai 3-ra esett a választás, Kovács Attila Zoltán azt felelte: tervezik az Egy polgár vallomásai-sorozat teljes, kritikai kiadását, amelynek ezt a címet szánják. Felidézte, hogy 1935-ben Márai egy vesztes per után átdolgozta a regényt, így közel három fejezettel, számos bekezdéssel rövidebb a ma ismert mű az eredetinél.
A mintegy 180 oldalas Hallgatni akartamról elmondta, hogy a Föld, föld! című könyve első két fejezeteként született 1949 és 1950 között, de végül az író elhagyta a szövegrészletet az 1970-es években megjelent kötetből. Szerinte az új könyv az Egy polgár vallomásai-sorozat kiegészítő esszéköteteként értelmezhető, hiszen amel­lett, hogy a jól ismert elbeszélői hang szólal meg, a rendszer kritikájaként is olvasható, ráadásul rövid, tömör politikusportrék is helyet kaptak benne, többek között Teleki Pálról, Bárdossy Lász­lóról, Bethlen Istvánról. Kiemelte, a könyv a történészek számára is izgalmas lehet.
Márai nem akarta, hogy könyve külföldön megjelenjen, ugyanakkor Magyarországon a cenzúra miatt nem számíthatott kiadására – közölte a kiadó igazgatója, azzal indokolva az író külföldi megjelenéssel kapcsolatos választását, hogy a könyvben korával néz szembe, az európai polgárság sorsával, arról ír, hogy mi lesz ezzel a társadalmi réteggel 1938 után, de bírálja a Horthy-rendszert, az úrhatnám, dzsentri világot is.
A főszerkesztő szerint Márai azzal szembesült, hogy a 19. századi, polgári világ Európában megszűnőben, ezért az ezzel kapcsolatos könyveit „nemkívánatosnak” érezte, a kérdéskör tabutémává vált számára. Csak akkor vette elő újra, amikor már San Diegóban élt – jegyezte meg Kovács Attila Zoltán. A kötet az eredeti szöveghez hűen a szerzői kihúzásokat, javításokat is tartalmazza, emellett a könyvet jegyzetekkel látták el. A Hallgatni akartam-ot Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték gondozójának utószava zárja.
A Márai-hagyatékról szólva megjegyezte, hogy több lappangó kézirat vár még gondos tanulmányozásra. A kiadónál a könyvvel együtt jelenik meg A teljes napló-sorozat 1964–66-os kötete. Új projektként irodalmi útikönyvsorozat is indul a Régi Kassa, álom című könyv mintájára: a tervek szerint hasonló kiadvány jelenik meg Nápolyról, Salernóról, New Yorkról, illetve San Diegóról is.