Számított rá Traian Băsescu államelnök is, egyáltalán nem késlekedett a kormányfő tudomására hozni, hogy ő egyáltalán nem ért egyet a jelölt személyével, keresne helyette mást Tăriceanu. Neki viszont eszében sincs ilyesmi, s az alkotmányos rendelkezéseket tekintve egyedül ő jogosult kabinetje tagjait kiválasztani. Az államfő esetleg csak véleményt nyilváníthat, a végső szó a kormányfőé és a parlamenté. De Traian Băsescu néha túllép az alkotmányos kereteken, s megpróbálja akaratát autoriter módon érvényesíteni. Ezt tette Chiuariu és Cioroianu miniszterek kinevezésekor is, ezt az előbbi lemondásakor, s ezt fogja tenni a miniszterelnök valamennyi személyi jellegű döntésekor.

Norica Nicolai elleni kifogását azzal a malőrnek számító parlamenti incidenssel indokolja, amikor a szenátor asszony beültette egyik unokahúgát a törvényhozók foghíjas padsorába, s az ifjú hölgyemény még szavazott is valamelyik hiányzó honatya helyett. Tényleg példa nélküli parlamenti szabálytalanság, de inkább nevetséges, mint tragikus, tekintve, hogy szenátoraink, képviselőink rendszeresen szavazgatnak eltekergett társaik helyett, s ezért jobb helyeken akár mandátummegvonás is járna, nálunk csak cinkos mosoly az elnökség asztalától.

Băsescu kifogása tehát nem igazán komoly. Államelnökünket inkább az bántja, hogy a jelölt asszony kebelkegyeltje az olajmilliárdos Dinu Patriciunak, akit ő szívéből utál.

Szóval, ez az újabb fejezet a ,,paloták háborújában", s nem is ez lenne a nagy baj, hanem az, hogy a román igazságügy a rendszerváltás óta nem változott és nem korszerűsödött igazán: toldozták-foldozták, de lényegében az maradt, ami volt, politikailag irányított, befolyásolt rendszer. Ez pedig igen nagy baj, mert az uniós szerződés védzáradékában éppen ennek a reformját követelik a leghatározottabban, s akár büntetés is járhat az örökös halogatásért. Annyi igazságügy-miniszterünk volt, akár a rosta lika, de egyik sem tett érdemben a korszerű igazságszolgáltatás megteremtéséért, a rendszer politikamentesítéséért, tehát a hatalmi ágak igazi szétválasztásáért. Volt e miniszterek között neves jogászprofesszor is, volt zugügyvédből avanzsált politikus, de akárki lett légyen, mindent hagytak a régiben: a jog szögesdrótjain csak a kis bűnözők akadtak és akadnak fenn, a nagykutyák soha, s így azon sem kell csodálkozni, ha a testületekben ugyanúgy jelen van a korrupció, mint az élet sok más területén.

Nyilván, Norica Nicolai vajkeveset tud tenni a választásokig (menesztéséig) hátralévő hónapokban, de valakinek tényleg cselekednie kellene.