Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Egyévi tagság után

2008. január 11., péntek, Nyílttér

Az EU-tagság elnyerésének évfordulója alkalmából néhány józanító gondolatot osztanék meg a nyilvánossággal. A sokat vitatott kérdést, hogy végül miképpen kerültünk be az unióba — világraszóló eredményeink és az európai kultúrát lepipáló műveltségünk miatt, vagy esetleg csak irgalomból —, nem az én dolgom eldönteni.

Azt viszont állíthatom, hogy régóta nem voltunk ilyen elit társaságban. Nagy örömök forrása és szép remények csiholója volt a csatlakozás: hallottam, a gazdák manzárdot tervezgettek a csűrre, hogy legyen, ahol elszállásolni az olasz, spanyol, német vendégmunkásokat, ha jönnek a kalákát visszaadni — aztán kezdtünk rájönni, hogy nem ránk szabták ezt a csuda dolgot. Ahogy a suszter mondja: a bocskor kaptafájára nem lehet cipőt húzni, meg csizmát sem! Pedig segélyek és támogatások is jöttek szép számmal, csak ezeken a kanyargós balkáni utakon valahogy eltünedeztek. Nemzeti szokásaink ismeretében nyugatról kezdtek jobban a körmünkre nézni, így már le sem hívtuk a pénzeket: minek? Ilyenformán akadozni kezdett a felzárkózás: sem út, sem akarat hozzá... Tetézték gondjainkat a könnyelműen elfogadott megszorítások, melyek jó része szöges ellentétben áll az évszázados szokásokkal és a hazai viszonyokkal.

A legnagyobb gondot mégis az alapok lerakása jelenti. Mint köztudott, az EU-tagság működő piacgazdaságot feltételez, amelynek talapzata a szentesített magántulajdon. Az a magántulajdon, ami nálunk évek óta kérvények formájában porosodik az állami igazgatóságok, igazságügyi intézmények és más sóhivatalok fiókjaiban. A nemzetközi bíróságokig jutott perek számát tekintve bajnokok vagyunk, holott a legtöbb évtizedes ügyet annak idején egy falusi bíró egy pipafüst alatt megoldotta volna... Ezt a magántulajdont csalárd módon orozták el azoktól, akik munkájuk és kitartó szorgalmuk árán megszerezték, ezzel is bizonyítva, hogy képesek gazdálkodni. De a jó gazda nálunk negatív példa, és társadalmunk demoralizáló tényezője — nem az érvényesül, aki keményen dolgozik, hanem az, aki elveszi tőle munkája gyümölcsét... Itt állunk tehát visszaszolgáltatás nélkül, birtoklevél nélkül, tehát adás-vétel és valós piacgazdaság nélkül is. Fejetlen fejeseink még arra sem gondolnak, hogy milyen országot hagynak gyermekeikre, unokáikra. Mert nincs az az összeharácsolt vagyon, aminek rossz gazdálkodással fenekére nem lehet verni — és romló nemzeti valutánk, az ismét gyorsuló infláció, a külföldön dolgozók zsákszámra hazaküldött eurói ellenére is deficites külkereskedelmi mérleg nem mutat biztató képet.

TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 245
szavazógép
2008-01-11: Nyílttér - Orbán Barra Gábor:

Európa felé, a Kökényes utcán át...

A címben jelzett sepsiszentgyörgyi utcában épített közúti buktatókról már cikkezett lapunk, a városi tanács ülésein is többször szóba kerültek, de nem történik semmi ezek orvoslása érdekében.
2008-01-11: Nyílttér - Sylvester Lajos:

A Román Posta címére (Határhelyzetek)

Nyugaton élő ismerőseimnek még karácsony előtt írtam néhány levelet. Három ízben is nekirugaszkodtam, hogy postázzam, s mindannyiszor visszahőköltem már a látványtól is, amit a sepsiszentgyörgyi központi postán, majd a Szemerja negyedben lévő fióknál tapasztaltam.