Tegnap a pedagógusok többsége nem tudta, hogy az ő napja lenne, pedig erről már 2007-ben döntött a hatalom a fejük fölött, nem ünnepeltek – tegyük hozzá, nincs is nagyon, amiért. Azon ellenben mindenki elgondolkodhatna, akinek az oktatáshoz bármilyen szinten köze van, hogy a végzős diákok miért maradnak tömegesen távol az érettségitől, az országot nemzetközi tantárgyversenyeken képviselő legjobbak miért buktak halomra a számukra előrehozott érettségin, és vajon milyen eredménnyel vizsgáznak azok, akik a februári próbaérettségin bebizonyították, olyan távol állnak tőlük a jó előre ismertetett vizsgatételek, mint Makó Jeruzsálemtől.
Hogy mit kéne tenni? A minisztérium tucatnyi államtitkárságán, kis és nagy igazgatóságán annyi a döntéshozó, és annyiféleképpen határoz gyakran ugyanarról, hogy először ezekben a fejekben kellene rendet tenni. És nem ártana, ha időnként cserélődnének a bársonyszékek gazdái, olyanok kerülnének döntésközelbe, akik az oktatás kérdéseivel nemcsak konferenciatermekben találkoztak, hanem évekig, évtizedekig az iskolákban küzdötték meg nap mint nap a tudásátadás korántsem egyszerű harcát. Persze, a katedra mellett is lehet sunyítani, teszik is elég sokan olyanok, akiket véd a végleges kinevezés, akiknek az iskola csak munkahely, és közömbösek a diákok felkészületlensége láttán. Mert bizony, felkészületlenek, félnek a megmérettetéstől, mi más lenne az oka, hogy Háromszéken például hat­száz idei végzős nem áll ki vizsgázni? Februárban matemati­kából tíz diák közül egynek sikerült a próbaérettségije, magyar nyelv és irodalomból több mint fele megbukott, aligha remélhető, hogy sokkal jobb lesz az eredmény a néhány nap múlva kezdődő igazi vizsgán. Lehet azt mondani, hogy csökkent az értéke a diplomának, nincs munkahely, sem élhető jövő a fiatalok előtt, emiatt sokan külföldön keresnek boldogulást, mindez nem ment­ség a sorozatos kudarcra. Törődő tanítás nélkül nem lehet megszerettetni a diákkal a tanulást, tanulás nélkül pedig nincs tudás.
És a kör bezárul. Marad a vonal alatt több száz, több ezer fiatal. És mi csak nézzük ezt a mérhetetlen rombolást?