Annak dacára tért haza — vagy éppen ezért? —, mert, népdallal szólva, irigyei irigyelték, a hazatérés ösvényeit Erdélyben és a Csonka országban is elkerítették; annak ellenére, hogy a háború után koholt vádak alapján koncepciós perben elítélték, hogy vagyonából, tisztességéből és becsületéből kiforgathassák, és végül annak dacára tért haza, hogy az ellene szellemi bojkottot hirdetők ma is minden galádságot elkövetnek, hogy a magyar szellemi életből, a nemzeti közérzetből kicenzúrázzák.

Wass Albert páratlan olvasottságával, népszerűségével ma senki és semmi nem veheti föl a versenyt. Sorsa, műveinek utóélete azt is példázza, hogy a közösségi igazságkeresés felülírhat mindenféle ártó szándékú praktikát. Műveit betilthatták Magyarországon, index alá helyezhették Romániában, szobrát kitilthatták Budapestről, portréit lefejezhették Erdélyben — népszerűsége, hatása, műveinek reneszánsza annál erősebben érvényesült.

Természetesen, alkotásainak immanens értékei hatnak elsősorban. Az, hogy sok műfajban is irodalmi csúcsokra tört, nyelvi gazdagsága, leleményessége, a népi életből és a természettől kölcsönzött metaforái, allegóriái és jelképei, egyszerűsége és közvetlensége páratlan, széles műveltségi skálán érvényesülő. Transzszilván érzékenysége, a népéletből vett vagy ehhez közel álló témái, az egyszerű magyar és román ember szeretete és mindenekelőtt erős nemzeti kötődése és elkötelezettsége, táj- és természetleírásai olyan értékek, amelyeket azok, akikért élt és alkotott első hallásra-látásra a magukénak éreznek, s hiába rúgkapálnak ellene mindenféle hőzöngők, népszerűsége nőttön nő.

A magyar kormányzat nem honosította vissza — megtette ezt és megteszi helyette a nép. És szobrai is állni fognak Budakeszin és Debrecenben, majd Erdélyben is előkerülnek dugott helyeikről, s lesz szobra minden bizonnyal Budapesten is.

Szobrait betilthatják, személyiségének súlya és varázsa képes a megemlékezés formáinak műfaji kereteit is áttörni. Koltay Gábor filmmel adózott emlékének, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla művészfotóval és irodalmi szemelvényekkel közelített Wass Albert erdélyi szellemiségéhez, természeti környezetéhez, Wass Albert hegyeihez. Kárpát-medence-szerte a rendezvények ezrei építik a lélek mélységeibe Wass Albert szülőföld- és népszeretetét, példaértékű magyarságtudatát, amely a köztudatban a nemzeti önazonosság próbakövévé válik.

Wass Albert az erdélyi mentalitás, a természet- és emberábrázolás nagymestere. Erre érez rá a nagyközönség, amikor az ugyancsak sokáig tiltott vagy elhallgatott magyar emigráns írók, Márai Sándor, Zilahy Lajos, Nyirő József közül is kiemelve, vagy ami szerencsésebb, vélük együtt ,,rehabilitálja" a magyar irodalom markáns személyiségét egyes politikusok, jogalkotók és joggyakorlók, irodalomkritikusok elmarasztaló véleménye ellenére is.

A körülötte zajló politikai csatározások is elülnek egyszer, s marad Wass Albert erdélyi sorsábrázolásának sokféle értéke, a természet költői megjelenítésének képessége.

A víz szalad — s a kő marad, s maradnak Wass Albert hegyei is, amelyek kétféle módon is megközelíthetők: egyrészt művei, másrészt fizikai bejárásuk révén.

A legszerencsésebb a kétféle bejárás együvé fogása.