Koltai Gábor Wass Albert-filmje kapcsánA hűség és felelősség példája

2008. január 12., szombat, Emlékezet

Kitapétázva a mellkasunk belülről aranymondásokkal, szállóigékkel, kapnak azok is a hétköznapok haszontalanságai között, kicserélődnek, tovaszállnak.

Wass Albert fogalmazott úgy, hogy a magyarság nemzetből néppé silányult. Nemeskürty István, a még meglévő nemzet(ség) mindenes Tanár Ura szólott úgy szintén mirólunk, hogy öntudatos népközösségből országlakókká lettünk, viszonylag rövid idő alatt.

Felelőtlen kormányaink az elmúlt néhány évben nyíltan és akadályok nélkül szállottak síkra az egységes magyar nemzet ellen, a szétszórt magyarság valamilyen — lásd kettős állampolgárság — összemarkolása ellen!

Nekünk mindenről az jusson eszünkbe: vajon ez a kártékony népség uralkodó dinasztiát hoz létre? Vajon az ördögnek, a hóhérnak lesz holnap is igaza?

Nem silányítom gondjainkat azzal, hogy a félszáz éves filmsláger sorait idézem rémült és megalázott nemzetem nevében, a kormány vaskapui elé: ,,Nem száll vajon tovább úgy, ahogy jött, oly hirtelen..."

Mindezt abból az alkalomból is, hogy most lenne százéves az erdélyi író, Wass Albert, akit a fasisztából hirtelen kommunistává vedlett román hatalom 1946-ban halálra ítélt, birtokaira kezét rátette.

Az írót mai napig nem rehabilitálták otthon, ha egyáltalán otthon Románia, mai napig is a magyarságnak a saját szülőföldjén. Az Egyesült Államok a román kiadatási kérelemre — kivégzési szándékkal kérték ki a menekült írót — kivizsgáltatta, és ártatlannak találta Wass Albertet minden román vádban.

Koltai Gábor magyarországi filmrendező elkészítette a nagy évfordulóra a dokumentumfilmet. Az Uránia budapesti mozipalotában vetítették heteken át, telt ház előtt. Január 26-án 14 órakor kerül sor az utolsó vetítésre. Hogy mi lesz a film sorsa a továbbiakban? Nem jósolok...

Telt ház volt, a palota díszterme tele. És mindig különös élmény számomra vastapsot hallani moziteremben. Most ezt is megértük. Az alkalmi házigazda szerepében Nyárády István vállalkozó, az egyik támogató üdvözölte a nézőket, engedte útjára az erdélyi tájak és emberek világát a filmen.

Figyeltem a közönséget, és megnyugodtam egy kicsit. Ha ekkora az érdeklődés az író könyvei és a róla szóló film iránt, akkor talán még nincs minden veszve, elveszejtve, ahogy a Gyurcsány-kormány szándékolja, korlátlan felelőtlenséggel és elszántan.

Érzem én, megérzem a közönség feszültségét, a felfedezés és ámulat gömbvillámát a seregben, amelynek egy része talán még sosem járt Erdélyországban, nem járta azokat a hegyeket, amelyek éltették és éltetik, elrejtették és elrejtik ma is az üldözött magyarokat. Koltai Gábor rendező az értelem és az érzelem síkjaiban akarta és tudta bemutatni azt a világot, amelynek megmentéséért értelmi és érzelmi erejével mindent megtett Wass Albert is, mások is a kényszerű emigrációban.

Wass Albert élete példaértékű. Akkor is példa, ha nem fogadom el, hogy írófejedelemnek nevezgetik őt újságírócskák, rádiócskák, akik egyetlen könyvét sem olvasták el. Ne fejedelmezzünk! A példája a hűség és az egész életet átfogó segíteni akarás. Semmit nem cselekedett kilencven esztendeig, ami nem Erdélyért és az erdélyi magyarokért indult föl. Na, és az erdélyi román népért, a dolgozókért, s nem a halálos ítéletekkel gazdálkodó és garázdálkodó fasiszta-kommunista magyargyűlölőkért.

Valamennyit beszélt a vetítés után a rendező Koltai, már amennyit tudott a sok tapstól. Vannak, lám, tisztességes és tehetségben is megkötött kezű, kiváló rendezőink, ha filmművészetünk kipusztulóban is leledzik. Koltai vállal és elvégez küldetéseket. Akár Wass Albert, az egyik példakép.

A filmszalag záró sok méterén percekig szalad azoknak a neve, akik segítették pénzzel a film elkészültét. Mintegy kétszáz nevet, vállalkozót, alapítványt sorolnak fel. Adományozó családokat, magánembereket, civil magyar szervezeteket — a magyar kormány, a Gyurcsány-féle, annak Hiller István nevezetű illetékes minisztere egyetlen fillért nem adott a filmre: nem kell nálunk az, ami magyar, mert sérti a nem magyarokat.

Mi lészen a film sorsa? Nem tudom. Talán beengedik Romániába?

Azt sem tudom. Talán kiküldik vidékre sok-sok példányban, hadd gyarapodjék lélekben legalább a magyar, ha másban nem? Nem tudom.

Azt tudom bizonyosan, hogy elszáll ez a magyargyűlölő csürhe úgy, ahogy jött, oly hirtelen.

Azt remélem, lesz elszámolás is, lesz bíróság, amely legalább megkérdezi ettől az emberségtől elrugaszkodott két párttól: miféle esküt tettek és miféle idegen korona előtt, hogy ide juttattak bennünket?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Hol tervez nyaralni idén?









eredmények
szavazatok száma 1234
szavazógép
2008-01-12: Emlékezet - Sylvester Lajos:

Wass Albert visszahonosítása

Az író szobra a szászrégeni plébánia kertjében
Wass Albert születésének 100., halálának 10. évében végleg hazatért, illetve visszatért az övéi közé.
2008-01-12: Emlékezet - x:

Wass Albert: Előhang

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.