Ha valaki azt szeretné megfogalmazni, hol a helye a magyar néptáncban az erdélyi forgatósoknak, csak annyit kell tennie, hogy végignézi a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes kedden bemutatott legújabb produkcióját, és készen kapja a megoldást: a párban táncolás legdrágább kincse, legszebb ékszere a forgatós, ami nemcsak a szemlélőnek tetszetős, belső tartalmát tekintve is igen mély érzelmeket hordoz.
A két kezem forgatta, szívem táncoltatta című folklórműsor a legtisztább forrásból táplálkozik, amiről az előadás végén állva tapsoló közönség okán is elmondható: telitalálat. Szeretjük a szépet, a tisztát, az egyszerűt, szeretjük mindazt, ami a miénk. Kár, hogy az évadzáró előadást legközelebb ősszel látja viszont a közönség, az együttes a győri kilencedik táncfesztiválon mutatja be nemsokára a forgatósok körüli barangolását, és szintén ott lép színpadra a nagy sikerű, Száz évig című előadással. (fekete)
