A megnyitó egy kis, szimbolikusnak te­kinthető politikai közeledési kísérlet helyszíneként is említhető, Ütő Gusztáv ugyanis arra gondolt, jó lenne, ha Tamás Sándor térképszakértőként nyithatná meg tárlatát, aki e minőségében elfogadta a meghívást. Így, miközben Ütő korábbi akcióművészeti produkcióiról pörögtek vetített képsorok, s elhangzottak Erdély szeretetéről tanúságot tevő szavai, Tamás Sándor kezdett performanszba: beszéd helyett lapokat emelt a magasba, majd azokat a résztvevők kezébe nyomta, akik egymás mellé felsorakoztak, s így kerekedett ki a tárlatmegnyitó tö­mör szövege, melynek lényege: fontos Ütő Gusztáv Szé­kely­föld- és Erdély-sze­retete, autonómia­harc-művészete.Ütő Gusztáv rendkívüli­nek és rend­hagyó­nak nevezte a megnyitót, mint mond­ta, örül, „hogy a Szö­vetség és a Néppárt együtt van, ez a kiállítás legfontosabb érdeme”. Később, a Háromszék kérdésére Ütő Gusztáv kifejtette: „ez nagyon fontos közeledés, milyen jó, hogy a megosztók ellenében együtt tudunk működni, ezt a kiállítást fiatalok találták ki, nem vén emberek erőltetik az ifjúságra a transzilvanista gondolatot”. Tamás Sándor politikai minőségében viszont semmiféle folytatási szándékról nem tett említést, közölte, ez a második performansza, évekkel ezelőtt Daczó Enikővel már bemutattak egy installációt.