A brassói táblabíróság helyt adott a prefektúra fellebbezésének, s ezáltal megsemmisítette azt a tanácshatározatot, amellyel a háromszéki önkormányzat elfogadta Kovászna megye zászlaját és jelzőzászlóját. A pert Codrin Munteanu volt prefektus kezdeményezte tavaly a kormányváltás után. Megtámadta a megyei tanács több mint négy évvel korábban született határozatát, s bár alapfokon, a Kovászna megyei törvényszéken pert vesztett, rögtön fellebbezett.
A kormány 2002-ben rendeletben szabályozta a közigazgatási egységek keretstatútumát. Kimondta: a statútumban közigazgatási egységek saját jelképeket fogadnak el, és megállapítják azok használati módját. Kovászna megye tanácsa 2003-ban elfogadta saját statútumát, 2007-ben pedig a kormány jóváhagyta a megye címerét. 2008-ban a megyei tanács módosította statútuma mellékletét oly módon, hogy belefoglalta a jelképeket: a címert és az általa meghatározott zászlót és jelzőzászlót. Codrin Munteanu prefektus 2012. június 7-én kezdeményezett perében kérte a tanácshatározat vonatkozó részének megsemmisítését. Fő kifogása, hogy Romániában nem rendelkezik jogszabály a zászló elfogadásáról, ezért szerinte a megyei tanács nem hozhat határozatot ez ügyben. A Kovászna megyei törvényszék korábban megállapította, hogy a statútumról rendelkező kerettörvény felhatalmazta a területi-közigazgatási egységeket – jelen esetben a megyei tanácsot – saját szimbólumok elfogadására. A törvényszék jelzi: egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, melyek azok a jellegzetes szimbólumok, amelyekről a megyei tanács dönthet, de hangsúlyozza, a törvényhozó nem tiltja meg a zászlónak és jelzőzászlónak a jellegzetes szimbólumok közé sorolását. Az alkotmány 12. cikkelyében sorolja fel Románia nemzeti jelképeit: zászló, nemzeti ünnepnap, himnusz, címer és pecsét. A törvényszék analógiára hivatkozva leszögezi: a rendelkezés többes számot használ, amikor a helyi közigazgatási egységek hatáskörébe utalja a saját jelképek elfogadását, ám a címerét a kormányéba. Levonva a következtetést: a címeren kívül más jelképeket elfogadhat a megyei tanács. Mivel a zászló szimbólumként szerepel a törvénytárban, így olyan jelképnek minősül, amit a helyi közigazgatás használhat. A törvényszék leszögezi: a megyei tanács, mint a helyi közigazgatás törvényes képviselője, a közigazgatási autonómia jegyében – melyet a romániai közigazgatási törvény és az ország által ratifikált európai charta szavatol –, Fehér, Brassó, Ialomiţa, Máramaros, Temes megye mintájára elfogadhat saját zászlót és jelzőzászlót. A törvényszék kimondja, a felperes keresete alaptalan, ezért visszautasítja azt.
A prefektus fellebbezése nyomán a táblabíróság idén június 6-án tárgyalta az ügyet, de az ítélethirdetést kétszer elhalasztotta. Az intézmény honlapján tegnap délután szűkszavú értesítés jelent meg: a táblabíróság elfogadja a fellebbezést. Az ügy folytatásáról tegnap este Tamás Sándort, a megyei tanács elnökét is szerettük volna megkérdezni, ám lapzártánkig nem sikerült elérnünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
