Se nem falu, se nem fürdő

2013. június 27., csütörtök, Gazdaság

Uzonkafürdő jellegzetes átmenet a hagyományos falutípus és az állandóan épülő-változó üdülőtelep között. Itt-ott látni még az „őslakosokból”, házaikat könnyű megkülönböztetni a víkendezésre berendezkedettekétől. Mezőgazdasági felszerelések, állatok, tar udvarok árulkodnak arról, itt télen sem áll meg az élet, és a hétvége, amikor a lakatok lekerülnek a hétvégi házak ajtajairól, épp olyan munkás az ott élők számára, akár a hétköznapok. Amikor amúgy csendes Uzonkafürdő, csak ilyenkor, a vakáció kezdetén beinduló táborozások idején pezsdül meg némileg.

  • A szerző felvételei
    A szerző felvételei

Ellentétek
Ellentétek uralják Uzonkafürdőt. Egyfelől a falusiak portái, másfelől az alkalmi vendégek házai éles elkülönülést mutatnak. Ha a helyben lakók a megélhetésre rendezkedtek be, a hétvégi házak tulajdonosai a kirakat ápolását művelik. Egyre több a tájba a tervezők minden igyekezete ellenére is nehezen belesimuló ha­talmas épület, a panziósok is felfedezték maguknak Uzonkafürdőt. És így már a településen végigsétálóban a látvány a szegénység-gazdagság ellentétét is előhozza. Annál is inkább, hogy szinte több a kapukra-kerítésekre vagy a házak homlokzatára kitett, telefonszámmal kísért Eladó felirat, mint azok hiánya. Eladó a 90-es évek után épült víkendház és a 40-es évekből megmaradt, rogyadozó kis téglaépület, eladó alapig elkészített építmény és be sem kerített telek, eladó itt szinte minden. A sok eladnivaló hátterében pedig nem a megunt játékát újabbra lecserélni szándékozó kisgyerek állandó vágya áll, hanem emberi sorsok: kihalt szülők, csődbe jutott jövőépítők, szétment házasságok. Kész szociológiai kutatóterület – de hát melyik, akár találomra kiválasztott talpalatnyi földje Szé­kelyföldnek nem az?
Azért vásárolnak is Uzonkafürdőn, vagy legalábbis vásárolnának. Erre utal az egyik útszéli fára ragasztószalaggal rögzített, az időtállóság kedvéért lefóliázott papiros, melynek feliratát nehezen fejtené meg a románul nem tudó halandó. Azt mondja, hogy: AKOROK VASAKOLNY LEGELOT. Úton-útfélen látni hasonló rossz magyarsággal megírt hirdetéseket, reklámokat, me­lyeket legtöbbször nem a számítógépes fordítóprogramot használó román atyafiak készítettek, hanem anyanyelvüket rosszul ismerő magyarok. Gyönyörű gyűjteményt lehetne összehozni a postaládákba bedobott szórólapokból is, nekem legjobban a sepsiszentgyörgyi autóbuszok oldalán reklámozó cég székhelymegnevezése tetszik: találtatik a „K. Cs. Sándor” utcában.


Nosztalgiára hívogató
Uzonkafürdő kikerülhetetlen helye az egykori „pionírtábor”. A mai tizen-, huszon­évesek értetlenül kapják fel fejüket a számukra idegen fogalom hallatán, és az cseppet sem baj, hogy nekik már nem kellett megismerkedniük a pionírlét emberfaragó eszméivel, a helyiek azonban még most is így emlegetik az egykor szebb napokat látott táborhelyet. Nem igaz, hogy a diktatúra kimúlásával ez is halálra ítél­tetett, a ro-magánosítást is megúszta, s talán, ha a jelenlegi sepsiszentgyörgyi alpolgármester, Tischler Ferenc tovább marad a tábor­igaz­gatóság élén, válhatott volna a besenyőihez hasonló korszerű táborrá. Így marad sok nem­zedék nosztalgiázó emléke, mert a mostani állapotát elnézve nehezen hihető, hogy ott még valaha gyerekek hada fogja egymást váltó csoportokban a nyarat eltölteni. Az enyészet nyo­masztó látványa, derékig felnőtt gaz, düledező faházikók, rozsdás vaskorlátok, még a hétágra tűző napsütésben árnyékot kereső kóbor kutya is undorodva tér ki állandóan nyitva álló kapuján. Bejáratánál a postaláda is hasonló sorsra jut, mint fennebb, a borvízfürdővel átellenben a telefonfülke: használat híján elemészti a rozsda, virtuskodó legények horpasztják oldalát – ez vasból van, nem törik, mint a telefonfülkéé. Nem használatos manapság egyik sem, másik sem, üdvözlőlapot küldeni, levelet írni táborból az otthon aggódó anyukáknak éppoly idejétmúlt, akár a vezetékes telefon használata, itt-ott egy emelkedőn letaposott fűcsomó jelzi, hol lehet remény mobiltelfonjelt befogni, hol lehet esélye a panziókat ellepő osztálynyi kisdiák egyik-másikának esténként szülői édes szóra áhítani.


Rom és székely zászló
Poros út, de sűrűn járt az uzonkafürdői főutca, traktorok és szekerek ritkábban, személyautók annál gyakrabban verik fel a csendet. Az élet néhol gyökeret ver, ki-ki tehe­tőssége szerint építi jövőjét. Van, akinek csak arra futja, hogy a nemrég felépített melléképü­letet valamiféle reklámnak gyártott műanyag lappal fedje, a rikító JUNGLE ISLAND felirat még inkább kirí környezetéből, mint odébb a modern, kék tetőfedővel ellátott, kétemeletes épület. Más a kor szavát érti, egy portán belül a két egymással szemben álló házon is leng a ritka szélben a székely zászló – és ez már szemet gyönyörködtető. Az a ritka üde folt, amiért jólesik Uzonkafürdőn gyalogosan is végigsétálni. Különben az út mente nem kínálja a derűs jövőképet, hiába az igyekezet, hogy a turistát eligazító táblákat helyezzenek ki, a Pisztrángosi borvízforrás és a mésztufakép­ződmények fényképes leírását tartalmazó pannó hátterében a romhalmaz lehangoló, ettől kétlépésnyit odébb, egy mellékút átellenében a hatalmas fenyőfa tövében korhadó rönkök közül elővirító törött vécékagyló meg egye­nesen kiábrándító. A fahalom mögött sorsára hagyottan árválkodó lánctalpas traktor, mely soha nem mozdítja már el a ráakasztott utánfutót, mementója a felelőtlen jelennek. Ezt azért, mint a múlttá váló jelen térplasztikai alkotását, örök időkre ott felejteném.


Mitács, a jólelkű varázsló
Szebb jövő reményét nem lebegteti meg a látogató lelki szemei előtt a borvízfürdő környezete sem. A medencét minden évben kitakarítják az Uzonkafürdőhöz ragaszkodó telepesek, most is használható jéghideg vizében néhányan reumamegelőző kúrát tartanak. Feliratokkal is ellátták a környéket, egyik arra buzdít, „ERDŐVIDÉK GYÖN­GYE VIGYÁZZR Á! NE TEDD TÖNKRE.”, másik az épület első felén, a forrás mellett, a piszkukat hátrahagyókat hivatott rendre uta­sítani, eszerint „AZ ÖN SZEMÉT NEM SÉRTI A‚ SZEMÉT?” Ugyanitt a már lennebb is látott pannó édestestvére az uzonkai borvíz, illetve Uzonka legendájának leírását tartalmazza, ha utóbbit nem is, előbbit sokan tanulmányozhatták – erre utal, hogy több autóból is ládaszám veszik elő a többszöri használattól már megsárgult pillepalackokat.
Uzonka legendáját pedig jó lett volna korábban elolvasnia az újságírónak, akinek évekkel korábban rendőrségi tudósítóként a borvi­zes medence szomszédságában mostanára lerobbant épületben egykor működött vendéglátóegységben történt esetről kellett írnia. Az épületre most hadd ne vesztegessünk szót, foghíjas tetőcserepe biztos előjele a közelgő elmúlásnak, oldalán viszont még ott a Mitács Kft. feliratú fatábla. Sok esztendőkkel ezelőtt, amikor még víg éjszakai élet zajlott az épületben, italozás közben az atyafiak összeszólalkoztak, de hosszú vita nem kerekedett, mert hamar előkerült a kés. Úgy emlékszem, a sértett fél túlélte. A rendőrségen, szokásos heti sajtótájékoztatójukon elő is adták a történetet a nyomozó hatóságok annak rendje s módja szerint, azaz a neveket iniciálékkal, a helyszínt – ahogy a román ki tudta olvasni – „Mitáksz”-ként megnevezve. Akkoriban, a 90-es évek közepe-vége felé még javában dúlt a Nyugat-majmolás, mindenféle lehetetlen nevekre keresztelték az emberek káeftéiket, hát az újságíró leírta: késelés történt a Mitaxnál. F. ügyész másnap hívatta a firkászt, az még csak hagyján, hogy helyreigazította, amiért a fekete-fehér rovat esete nem úgy történt, ahogyan a rendőrök előadták, de igencsak lekapta tíz körméről az újságírót, amiért ősei mondáit, a jólelkű Mitács varázslót megjelenítő Uzonka legendáját nem ismeri.


A legjobb manele
Vendéglátó hely most nem sok találtatik Uzonkafürdőn, „a holland” turistaparadicsoma az egyetlen, hol megpihenhet a vándor. Lefelé jövő és felfelé is menő fürdőruhás fiúk, lányok jelzik az irányt, a helyismerettel nem rendel­kezők számára út menti el­igazító táblák is állnak. A fürdőmedencében hét közben nem sokan lubickolnak, annál többen hétvégeken.
Post Gouvert amolyan cso­da­bogár, de jófajta különc az erdővidékiek szemében, hiszen olyan oázist teremtett, ahová messze vidékről eljárnak üdülni. A szabad műholdakról az űrből is szépen kirajzolódó kempingjének kutyafejhez hasonlatos a formája, mondja nevetve, magyarul is jól beszél, de szívesen vált át angolra. A Camping the Valley – az ő esetében elfogadható, bár nem bátorítandó az idegen nyelvű megnevezés – a csend szigete, autóval a jövő-menők csak a sorompóig mehetnek fel, a táborozók a benti parkolót használhatják, de a sátor, lakókocsi közelébe nem állíthatják autójukat. Ez a szigorú szabály a természet védelméért, a szomszédok zavartalan pihenéséért született, adja hát magát a beszédtéma: a Prahova völgyén nyári szezonban tapasztalható vadturizmus kibeszélésére. Cultural differences, ez a kulturális különbség, Hollandiából belecsöppenve az erdélyi va­lóságba hamar megtapasztalta, hol húzódik Európa keleti geopolitikai határa. Az országút menti zenebömböltetős sütkölőzésről egyezik a véleményünk, kicsit hallgatunk, míg szót sem ejtve értjük egymást. A csendet csak madarak csivitelése osztja hosszabb-rövidebb futamokra, olyan nyugtató, hogy az már fáj. This is the best manele – ez a legjobb manele, mondja Post. Lassan hajtva hagyom el ezt a se nem falu, se nem fürdő telepet. Minek felverni a port.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4484
szavazógép
2013-06-27: Család - Puskás Attila:

Foltos bürök (A mérges természet)

A foltos bürök (Conium maculatum L.) hasonlít ugyan néhány ernyős virágzatú növényünkre (petrezselyem, ánizs), a nevét adó, vastag, belül üreges szárának lilás-barnás tarkázottsága minden más hasonló növénytől megkülönbözteti.
2013-06-27: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Alkotmányos, de nem hatályos (Csökkentett népszavazási küszöb)

Alkotmányos a referendumtörvény módosítása, amely 30 százalékra csökkenti a részvételi küszöböt, de csak a jogszabály hatályba lépését követő egy év leforgása után megszervezendő népszavazásokon lesz hatályos – mondta ki tegnap az alkotmánybíróság.